1Kor 1,17–25. A kereszt balgasága
Pál apostol szerint a közösség megosztottsága az önteltségben és az ember saját bölcsessége fölött érzett büszkeségében gyökerezik. Az üdvösség nem a saját bölcsességünkből ered, ahogyan a görögök gondolták, és nem is a saját hagyományainkból, ahogy a zsidók hitték, hanem egyedül abból, ha befogadjuk a kereszt evangéliumát, ami botrány a zsidóknak és balgaság a pogányoknak. A rómaiak úgy beszéltek a keresztről, mint a legkegyetlenebb és legszörnyűbb kínzóeszközről, a zsidók pedig Isten átkának jelét látták benne. Valójában Isten irántunk való szeretetének legfenségesebb megnyilvánulása, Jézus Krisztus keresztjének misztériuma áll az evangélium középpontjában, ez az Egyház és minden keresztény közösség küldetésének lényege. Pál apostol hangoztatja, hogy a Jézus keresztjéről való prédikáció olyan feladat, amit maga az Úr bízott rá. Jézus keresztjében ugyanis Isten emberek iránti szeretete elérte a legmagasabb fokát. Istennek ez a határtalan szeretete váltja meg a világot. Pál arra emlékezteti a korintusi közösség tagjait, hogy körükben nem sokan vannak, akik a világ szerint bölcsek volnának, nem sok a hatalmas, sem az előkelő, mégis nagyon magas méltóságra hívta őket az Úr. Az Úr nem világi mérce alapján választotta ki őket, még kevésbé emberi képességeik miatt. Az Úr éppen gyengeségük miatt választotta ki őket, hogy nagy dolgokat vigyen végbe általuk. Jézus tanítványai éppen ezért csak az evangéliummal, és nem saját bölcsességükkel vagy emberi erejükkel dicsekedhetnek. Az Úr megváltó művét a kereszt balgasága, vagyis a határtalan szeretet evangéliuma által viszi végbe.
A Szent Kereszt imádsága
