Szent XXIII. János pápának (†1963) és a II. vatikáni zsinat (1962–1965) kezdetének az emléknapja
Gal 5,1–6. A keresztények szabadsága
Aki befogadja az evangéliumot, megszabadul minden bálványtól, minden szolgaságtól: csak Jézus az Úr. A létezés új állapota ez. Pál ezért buzdít arra, álljanak szilárdan a szabadságban, hogy ne essenek újra „a szolgaság igájába”. Arról a szolgaságról beszél itt, amit a körülmetélkedés jelent, mert a Törvénynek való alávetettséggel jár. Arra inti a galatákat, hogy tartózkodjanak a körülmetélkedéstől, különben a zsidó Törvény általi megigazulás útját választják. Így nem csak a Törvény igáját vonják magukra, hanem el is szakadnak Krisztustól, akiben pedig a keresztség révén ez idáig gyökereztek. A Krisztustól való „elszakadás” leírására használt páli kifejezés egyben romlást és megsemmisülést is jelent. Aki a Törvény általi megigazulást választja, saját romlását pecsételi meg, míg aki az evangéliumot követi, a Lélekből él. Sem a körülmetélkedés, sem pedig a körül nem metélkedés nem üdvözít, hanem csakis a Jézusban való hit. Az apostol szavai arra buzdítanak bennünket, Jézus tanítványait, hogy ne saját magunkban, ne a saját tetteinkben, ne akár a büszkeségre okot adó vallási szokásainkban bízzunk. Önimádó, individualista korunkban nehéz elkerülni, hogy az „én” váljék életünk valódi urává. Az Úr azonban ebből a szolgaságból is megszabadított minket, amikor nekünk adta a Szentlelket, aki vezet bennünket.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
