Ef 6,1–9. A családi és társadalmi kapcsolatok változása
Tudjuk, hogy az evangélium gyökeresen átalakítja az emberi kapcsolatokat, és segít új módon megélni azokat. Ám ha ez mégsem sikerül, az a minket „irányító” szokásaink alattomos ellenállása miatt van, amelyek arra ösztönöznek, hogy a régi férfiak és nők maradjunk. Jézus szeretete nem elvont, nem virtuális; nem üres szó, mint azok, amiket annyiszor szoktunk mondani és hallani, és amelyek miatt olyan nehéz megérteni az igaziakat. Jézus szeretete erőteljes szó, amely beteljesedik a történelemben, és valóságosan akarja inspirálni minden kapcsolatunkat azzal, hogy átalakítja azokat. Némelyik javaslata távolinak, meghaladottnak tűnhet számunkra. Pedig ma is sokat jelentenek, ha a szerint a gondolkodásmód szerint értelmezzük őket, amelyben élünk. Pál a férj és a feleség közti kapcsolat tárgyalása után a gyermekekhez fordul, és engedelmességre buzdítja őket, emlékeztetve a parancsolatra: „Tiszteld apádat és anyádat!” A parancsolat célja soha nem az önmagáért való törvény, hanem a mi boldogságunk. Isten szava mindannyiunk életét ki akarja teljesíteni, mert Jézus is azért jött, hogy „életünk legyen, és bőségben legyen”. Ezt követően Pál az apákhoz fordul, és arra kéri őket, hogy „ne keserítsék meg gyermekeiket”, hanem neveljék őket a keresztény tanítás szerint. Soha senki nem csak a tárgya mások szeretetének, hanem mindenkinek máshogy kell tekintenie felebarátjára. Mivel a családtagok közé számítottak, a szolgákat is arra buzdítja Pál, hogy félő tisztelettel és egyszerű szívvel engedelmeskedjenek uruknak, mint Krisztus, tehát nem azért hogy elnyerjék az emberek tetszését. Az apostol rávilágít arra, hogy a szerepek felborulása az Isten akaratával magyarázható, és ez forradalmasítja kapcsolatainkat: mindenki, legyen akár rabszolga vagy szabad ember, aszerint kap majd jutalmat az Úrtól, hogy mennyi jót cselekedett.
Imádság a szentekkel
