Gal 3,7–14. Ábrahám áldása a hit gyümölcse
Azzal kapcsolatban, hogy a hit szolgál megigazulásra, nem a törvény, az apostol szentírási bizonyítékot is felhoz, ennek elején azt olvashatjuk, hogy miként vélekedik a Biblia Ábrahámról, a hívek atyjáról, aki a hit által igazult meg. Pál világossá teszi a galaták számára, hogy Ábrahámnak azért lett annyi leszármazottja, mint égen a csillag (vö. Ter 15,5), mert hitt, nem pedig képességei vagy ereje okán. Sőt, Sárától sokáig egyetlen gyermeke sem született. Ábrahám azonban hitt Istennek, aki fiúgyermekkel ajándékozta meg. Igazság szerint, bár a zsidó vallás is nagy szerepet tulajdonított Ábrahám hitének, mégis mindenekelőtt azokat a tetteket emelte ki, amelyekkel Ábrahám teljesítette a törvényt. Ebben az értelemben használja a zsidóság az „Ábrahám gyermekei” kifejezést is, ami többet jelent természetes leszármazásnál: Ábrahám igazi gyermeke az volt, aki eleget tett a törvény előírásainak. Pál azonban úgy véli, hogy Ábrahám hite valójában a teljes Istenre hagyatkozásban áll. Ez az a hit, amit Isten elvár az embertől. Ábrahám gyermekei tehát azok, akik hisznek, pontosabban azok, akik ebből a hitből élnek. Őket, és csakis őket lehet ezzel a névvel illetni. Az apostol számára Ábrahám mindannak az előképe, ami az idők teljességében Jézussal bekövetkezett. Ábrahám hitében Isten megáld és megigazulásra vezet minden népet, mindazokat, akik hitből Istenre bízzák magukat Jézus Krisztusban: „Eszerint akik hisznek, áldásban részesülnek a hívő Ábrahámmal.” Jézusban „Ábrahám áldása” mindenkit, minden embert elér, tartozzon bármilyen néphez és kultúrához. Mi mindannyian megszabadultunk – írja Pál a galatáknak –, amikor a hit által „elnyertük a Lélek ígéretét”.
A Szent Kereszt imádsága
