Megemlékezünk Boldog Giuseppe Puglisi atyáról: Palermóban volt plébános, a maffia gyilkolta meg 1993-ban.
Ef 4,1–6. Krisztus testének egysége és növekedése
Pál szenvedélyes szavakkal fordul az efezusi keresztényekhez, összeveti Isten művét és az ő válaszukat: „Kérlek benneteket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok.” Tudja, hogy nem lehet egymástól elválasztani a meghívást és a belőle következő viselkedést. Hitünk valódiságát életünk tanúsítja. Ez pedig rá, az apostolra ugyanúgy vonatkozik, mint minden hívő emberre. Pál arra kéri a keresztényeket, hogy szenteljék életüket a közösség építésének, valamint annak, hogy a közösség növekedjen a szeretetben és az egységben. Hétszer is megismétli az „egy” számnevet, kiemelve ezzel a közösség egységének fontosságát. Arra buzdítja a keresztényeket, hogy „tartsák fenn a lelki egységet” „teljes alázatban, szelídségben és türelemben”. Miért értékesebb az ilyen viselkedés? Mert az apostol úgy gondolja, hogy ezen keresztül lehet megőrizni az egységet. Az alázat arra vezeti a hívő embert, hogy Isten elé álljon, mert mindent tőle vár. A szelídség arra vezeti, hogy ne erőszakkal válaszoljon a támadásokra, és türelmes legyen, mert ez a mindenkivel türelmes Istenhez teszi hasonlóvá. Jézus a példa, rá kell tekintenünk: ő „szelíd és alázatos szívű” (Mt 11,29), azért jött, hogy „szolgáljon, és életét adja” (Mk 10,45), „engedelmeskedett mindhalálig” (Fil 2,8). Az apostol azt kéri az efezusiaktól, hogy őrizzék meg az egységet, tartsák szem előtt, hogy az egység minden csorbulása Krisztus testét sebzi meg. Ezzel pedig arra hív minket, hogy egy test legyünk, egy legyen a hitünk, egy a keresztség, és ne ismerjünk, csak egyetlen Istent, aki mindenki Atyja. Az egység abból fakad, hogy a hívek a szívükbe fogadják az egyetlen Lelket. Ennek az egységnek akkor leszünk a részesei, ha az egyetlen Atya és az egyetlen anya, az Egyház gyermekeivé válunk.
A Szent Kereszt imádsága
