Ef 5,21–33. A házastársak kapcsolata
Az apostol nem mulasztja el, hogy a családon belüli kapcsolatokat is az evangélium fényében szemlélje. Jól tudja, hogy egy keresztény család tagjainak újfajta módon kell viselkedniük egymással, másként, mint korábban. A legfontosabb, hogy elsősorban Krisztusnak alávetett emberként gondoljanak magukra. Ebből az alávetettségből új kapcsolatok fakadhatnak a házasságon és a családon belül is. Mindenkit arra hív, hogy kölcsönösen legyenek egymás alávetettjei, Krisztus iránti tiszteletből. Minden egyéb társadalmi szerepet megelőzően a férj és a feleség mindketten Krisztushoz tartoznak. Ezzel a kijelentéssel elmetszi minden olyan kísértés gyökerét, amely az önkényeskedést vagy a másikkal szembeni felsőbbrendűség érzését táplálná valakiben. Pál tiszteli azokat a családi struktúrákat, melyek saját korában érvényben voltak, de kijelenti, hogy a férj és a feleség egyaránt testvérek Krisztusban. A házastársi kapcsolatot ugyanannak a testvéri érzésnek kell átjárnia és éltetnie, ami az Egyházban is jelen van. Kölcsönös szeretettel viseltessenek egymás iránt a házastársak, hasonlóan ahhoz a szeretethez, ami Krisztus és az Egyház között fennáll. Olyan szeretet ez, mely akár az életét is kész odaadni. Pál megjegyzi, hogy az Egyház a hívők közössége, és magának Krisztusnak a teste, nem pedig mi magunk és a saját individualizmusunk. A házastársaknak nem az a küldetésük, hogy egyfajta narcisztikus kapcsolatba zárkózzanak. A házastársak küldetése, hogy nyíljanak meg együtt az élet felé és afelé, hogy hirdessék az evangéliumot a föld végső határáig. Krisztus és az Egyház szeretetének nagy titka megvilágítja a házastársi szeretetet, és erőt ad a házastársaknak, hogy mindig tovább tudjanak lépni. Felülemelkedve ezzel minden családi dimenzión és bezártságon. Ezért jön el a pillanat, amikor „a férfi elhagyja apját és anyját”. A szerelemnek, mely összeköti a házastársakat, teremtő ereje van, és segít, hogy kiterjesszük a szeretetet egészen a föld határáig.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
