Gal 3,22–29. A Törvény nem érvényteleníti az ígéretet
Pál emlékezteti a galatákat, hogy az örökség, amit Isten Ábrahámnak ígért – „szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek” –, már Jézusé. Ez a szövetség később az Izrael népének a Sínai-hegyen adott Törvény által jött létre. Mindez a kereszténység előtti történet – előbb Ábrahám, majd Izrael története – annak a végleges szövetségnek az előkészítése volt, amely Jézus Krisztusban köttetett, aki megment a bűntől és a haláltól. Ő az ábrahámi ígéretek egyedüli és egyetemes örököse. Az üdvösség tehát nem származhat a Törvényből, csakis Jézus Krisztus követéséből. A Törvény nem volt haszontalan, mert előkészítő értéke volt. Ahogyan az apostol mondja: „a törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk”. Jézus tanítványai már nincsenek alárendelve ennek a nevelőnek, vagyis nem állnak felügyelet alatt, hanem azt a szabadságot élik meg, hogy „az Isten fiai… a Jézus Krisztusba vetett hitben”. Az apostol hangsúlyozza, hogy a Jézus Krisztusban való hit által közvetlen kapcsolatban vagyunk Istennel. A hívők – mondja – a keresztség által „Krisztust öltötték magunkra”, és ezáltal új teremtményekké váltak. Ennek fényében tárja a galaták elé az evangélium egészen különleges újdonságát: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő”. Ez a néhány szó fölfedi, milyen nagy ereje van az evangéliumnak az életben: segít, hogy leomoljon minden megosztottság, minden fal, ami elválaszt másoktól, és egy új egység felé vezet. Az apostol világosan beszél: „mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban”. A Krisztusban való hit segít, hogy fölfedezzük Ábrahám hitének átformáló erejét: mindent hátrahagyott, hogy részese legyen Isten álmának, mellyel testvérré akarja tenni az egész emberiséget. A mostani globalizálódó időkben Istennek ez az álma még nyilvánvalóbb. Az Úr pedig újból a mi kezünkbe adja.
Előesti imádság
