Ef 3,2–12. Pál, Krisztus titkának szolgája
Pál tisztában van azzal, milyen nagy jelentőségű munkát bíztak rá, tudja, hogy az evangélium szolgálatába állt. A küldetés azonban nem teszi fennhéjázóvá, pontosan tudja, milyen életet hagyott maga mögött, és milyen feladatra választották ki. Pál nem felejti, sőt hangsúlyozza is kicsinységét, hogy ezzel is rávilágítson a kapott hivatás jelentőségére, vagyis arra, hogy neki „Krisztus titkát” kell közvetítenie. Ez a titok, mely a kegyelem révén megnyilvánult előtte, hétköznapi módon nem tapasztalható meg. Csak Isten fedheti föl előttünk. A Feltámadottal való találkozás Pál számára elsöprő erejű szellemi-lelki tapasztalat volt, fény, mely szíve mélyéig hatolt, és képessé tette arra, hogy más embereket is megvilágosítson (2Kor 4,6). Pál tapasztalatában fölfedezhetjük az Egyház ma is jelen lévő, mindig változó alakban és módon megnyilvánuló karizmatikus dimenzióját. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy egyesüljünk Krisztussal, és egyetlen „új emberré” váljunk, vagyis egyetlen családdá, mely minden népet meg tud szólítani, hogy együtt induljanak Isten országa felé. Az Egyház az eszköz, aminek segítségével Krisztus szeretné elvinni a kiengesztelődést a világ népei közé, és kísérni akarja őket a mennyei Jeruzsálem felé. Az Egyházon belüli egység a népek egységének kovásza. Ezért imádkozott maga Krisztus is: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21) A hívek közössége közvetítő szerepet vállalhat abban az újfajta kapcsolatban, amit Isten Jézuson keresztül létesített az egész emberiséggel.
Imádság a szentekkel
