A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.
Gal 1,6–12. Pál Krisztus kinyilatkoztatásából kapta az evangéliumot
Pál levelét „Galácia egyházainak” címezi – ez a jelenlegi Törökország középső része –, különös módon hangsúlyozva apostoli megbízatását. Azért ír ezeknek a keresztényeknek, mert aggódik helyzetük miatt. Néhány hamis tanító nemcsak Pál apostoli megbízatását vonta kétségbe, hanem kiüresítette Krisztus evangéliumának lényegét, amit hirdetett, vagyis azt, hogy az üdvösség csak a Jézusba, az egyetlen Üdvözítőbe vetett hiten keresztül valósul meg. Pál apostol eltökélt abban, hogy Krisztus evangéliumát annak teljességében megőrizzék. Kijelenti, ő maga az első, aki engedelmeskedik a Jézus Krisztustól kapott evangéliumnak. Gyökerénél fogva hamis mindaz, amit a rossz tanítók el akarnak róla hitetni, hogy lejárassák, vagyis, hogy pusztán az embereknek akarna tetszeni. Az apostol hangsúlyozza, hogy kizárólag Isten tetszését keresi, éppen ezért csak azt hirdeti, amit Jézustól kapott ajándékba. Ha nem így lenne – írja az apostol –, „nem volnék Krisztus szolgája”. Pál számára Krisztus küldötte arra hívatott, hogy szolgálja őt, vagyis hirdesse a Krisztusban mint egyetlen Üdvözítőben való hit gazdagságát és újdonságát. Az, aki nem fogadja el a hitet, az nem fogadja el Jézust megváltójának. Ez nem pusztán hitbéli tanítás kérdése, hanem választás, hogy csak a megváltó Jézusban bízunk. „Krisztus rabszolgájának” lenni azt jelenti, hogy engedelmeskedünk neki és teljesítjük a feladatot, amit tanítványaira bíz. Pál apostol számára a legfőbb feladat az, hogy hirdesse az evangéliumot, ahogy azt többször is írja a korintusiaknak: „Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.” (1Kor 9,16)
Imádság a betegekért
