Gal 5,18–25. Szabadság és szeretet
Pál leszögezi, a szabadság azért adatott meg nekünk, hogy kölcsönösen szolgálhassuk egymást: „Szeretettel szolgáljatok egymásnak.” A szabadság azért van, hogy szeressünk. Ez az egyetlen törvény. „Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” – teszi teljesen egyértelművé az apostol. Pál jól tudja, hogy az énközpontúság és az önszeretet messze nem ártalmatlan dolgok, ezért arra inti a galáciai keresztényeket, hogy „ne falják fel” egymást. Az önszeretet elkerülhetetlenül vitákhoz, konfliktusokhoz és önmaguk, valamint a közösség pusztulásához vezet. Az egyetlen mód, hogy szabadok maradhassanak: a szeretet. Ez pedig azt jelenti, hogy a Lélek szerint kell élniük, elutasítva a test kívánságait. Aki engedi, hogy az önszeretet vezérelje, szolgaságban végzi, vagyis olyan dolgokat is megtesz, amiket nem szeretne. Pál példaként több mint egy tucatnyi bűnt sorol fel, melyeket a test kívánsága idézhet elő: „Kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók.” Ezek a cselekedetek kizárnak Isten országából, mert ellentétesek a szeretettel. Ezzel szemben a Lélek gyümölcsei: „Szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” A hívő ember, aki hagyja, hogy Isten Lelke vezesse, a szeretet, egy új világ kovásza lesz, Isten világáé, mely a meghalt és feltámadt Jézussal vette kezdetét.
Imádság a szentekkel
