A zsidók ezen a napon ünneplik a jom kippurt, vagyis az engesztelés napját.
Gal 2,1–2.7–14. A jeruzsálemi zsinat
Pál tizennégy évi szolgálat után tér vissza Jeruzsálembe, Barnabás és Titusz társaságában, hogy a közösség „oszlopaival” megbeszélje missziós tevékenységét. Pontosan tudta, hogy semmit nem ér apostoli elkötelezettsége, ha nincs közösségben a jeruzsálemi anyaegyházon túl a többiekkel, „fáradozása hiábavaló”. Nem voltak kétségei az evangélium felől, sőt. Tudatában volt viszont annak, hogy az Egyházat csakis a többiekkel való közösségben lehet fölépíteni. Jeruzsálemben szabadon vitatkozott a többi apostollal a Törvény érvényéről, vagyis Izrael hitéről. Izrael fiai közül való volt, de „Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából” tudta, hogy ez nem szükséges feltétel az üdvösséghez. Az Apostolok cselekedeteinek elbeszélése alapján tudjuk, hogy ezzel Péter apostol is tisztában volt, vagyis hogy nem kell körülmetéltnek lenni ahhoz, hogy Jézus tanítványa lehessen valaki. Miután Pál megvitatta velük a kérdést a zsinaton, az apostolok jóváhagyták lelkipásztori tevékenységét, főképpen a „körülmetéletlenek” között. Azt pedig különösen hangsúlyozni kell, hogy csupán egyetlen utasítást adtak neki, ahogy maga is mondja: „Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.” A keresztény hit, s így az üdvösség lényege, a szeretet legnyilvánvalóbban a szegények melletti döntésben valósul meg. Nem pusztán jó cselekedetről van itt szó, hanem annak a felebaráti szeretetnek a megnyilatkozásáról, amely az evangélium lényegét jelenti.
Imádság a szentekkel
