Szent Lukács emlékezete: evangéliuma mellett az Apostolok cselekedeteinek is szerzője, a hagyomány szerint orvos és festő volt.
Lk 1,1–4. Szent Lukács evangéliumának kezdete
Az Egyház ma Szent Lukácsra emlékezik, a harmadik evangélium és az Apostolok cselekedetei szerzőjére. Az imént hallott szavakkal veszi kezdetét evangéliuma. Már ezekből is kitűnik, hogy milyen nagy tisztelettel közelít Lukács Isten szavához. Távol áll tőle, hogy a saját személyét helyezze előtérbe, vagy fölhívja magára a figyelmet. Még a nevét sem mondja meg. Minden bizonnyal a tanult réteghez tartozott, ismerte a nagy történeti és irodalmi alkotásokat. Mindazonáltal csupán közvetítőnek tartja magát, aki Isten igéjének szolgálatában áll. Annak az igének a szolgálatában, melyet teljes hűséggel igyekszik átadni azoknak, akik hozzá hasonlóan nem ismerték személyesen Jézust, hanem a keresztény közösségben szereztek tapasztalatokat a hitről. Igaz, van, aki a hetvenkettő egyikének tartja Lukácsot, illetve a két emmauszi tanítvány egyikének, továbbá a hagyomány szerint Szűz Mária-portrék is köthetők a nevéhez. Az Egyház azzal, hogy műveit a szent könyvek közé sorolta, elismerte őt mint Istentől ihletett hívőt, aki azon fáradozott, hogy a keresztény üzenet párbeszédre léphessen a kor kultúrájával. Nevét a Timóteusnak írt második levél említi (2Tim 4,11). Írásaiban összegyűjtötte az apostolok tanúságtételeit az Úrról és az első közösségekről, főként azokról, melyeket Pál alapított, akinek tanítványa volt. Evangéliumában Lukács elénk tárja, hogyan növekedett a tanítványok közössége, akiket vonzott Jézus irgalmassága, a szegények és a betegek iránti együttérzése, határtalan szeretete, melyből senkit nem zárt ki. Az evangélista ennek az irgalmas szeretetnek a csodájáról tesz tanúságot, ami még ma, írott művén keresztül is sokak szívét meggyógyítja. Lukács evangéliuma, mely Jézus szavait és tetteit beszéli el, és az Apostolok cselekedetei, mely a keresztény közösség történetét kíséri végig Jeruzsálemtől Rómáig, élő tanúságtétel az Egyház történetéről. Az Egyházéról, amely a Szentlélektől indíttatva nem fél rábízni magát az Úrra, és hirdetni az örömhírt a föld végső határáig.
Az apostolok imádsága
