ApCsel 2,14.22–32. Péter beszél a tömeghez
A húsvéti
időszak szentmiséinek első olvasmányát az Apostolok
cselekedeteiből vesszük, mintha az Egyház liturgiája meg akarná mutatni
a gyümölcsöt, mely a húsvétból
származik. Az apostol
hirdeti, hogy Jézus legyőzte
a gonoszt és a halált,
és egy új, igazságosabb világot
hívott létre minden
ember számára. Az a fiatal názáreti
próféta, miután csodákat és gyógyításokat vitt végbe, saját akaratából átadta magát a gonosz erőszaknak. Halálra ítélték
és keresztre feszítették. A mennyei
Atya azonban föltámasztotta őt,
„feloldotta a halál bilincseit”. Isten iránti engedelmességével, az Atya akaratára való ráhagyatkozásával és az emberek iránti végtelen szeretetével kiérdemelte a feltámadást. „Isten ezt a Jézust támasztotta fel” – mondja Péter a tömegnek. Ez a húsvét evangéliuma. A keresztény igehirdetés középpontja, az igehirdetésé, amely attól a naptól kezdve évszázadokon át szólt, és elért hozzánk is. Sőt, ezekben a napokban azért kapjuk meg újra, hogy amikor ránk kerül a sor, hirdessük mindenütt a világban. Mindenki várja, attól függetlenül, hogy tudatában van-e ennek a várakozásnak vagy sem. Az a Jézus, akit Péter hirdet, az evangélium Jézusa – vagyis aki mindenkit szeretett annyira, hogy mindenki bűnét magára vette, és szeretetből halálra adva önmagát örökre legyőzte a halált. A próféták előre jelezték ezt, és Jézussal beteljesedett a prófécia. Péter – minden korban a tanítványok tanúságtétele által – újra és újra elmondja: „Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk.”
Húsvéti imádság
