Ez 37,21–28. A nemzetekből egy nép lesz
21és mondd nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én kiragadom Izrael fiait a nemzetek közül, amelyek közé jutottak, és összegyűjtöm őket mindenünnen, és a saját földjükre vezetem. 22Egy néppé teszem őket az országban, Izrael hegyein, és egy király uralkodik majd mindnyájuk fölött; és nem lesz többé két nemzet, nem oszlanak többé két országra. 23Nem fertőzik többé magukat bálványaikkal, utálatosságaikkal és semmiféle gonoszságukkal. Megszabadítom őket minden helyükről, ahol vétkeztek, és megtisztítom őket; akkor ők az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek. 24Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényeim útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik. 25Azon a földön fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, amelyen atyáitok laktak; rajta laknak majd ők maguk és fiaik, és fiaiknak fiai mindörökké; és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelmük mindörökké. 26A béke szövetségére lépek velük, örök szövetség lesz ez velük; megerősítem és megsokasítom őket, és szentélyemet köztük állítom fel mindörökre. 27A hajlékom köztük lesz, és én az ő Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. 28És megtudják majd a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael megszentelője, amikor szentélyem köztük lesz mindörökké.«
Ezekiel próféta az imént beszélte el különleges látomását a kiszáradt csontokról, amelyek a Lélek által újra összeálltak és életre keltek (Ez 37,1–14)– mintegy hangsúlyozva ezzel, hogy az Úr a legdrámaibb helyzetekben is képes új életet ébreszteni. A nép, amikor eltávolodott az Úrtól, megtapasztalta az elhurcoltatás és a száműzetés keserűségét. Amikor azonban Izrael látja, hogy az Úr nélkül a legkisebb népek egyike marad, és a föld hatalmas népeinek uralma alá kerül, akkor megérti, hogy vissza kell térnie az Úrhoz. Az Úr ismét kezdeményez, közbelép, hogy megszabadítsa népét a szolgaságból. „Lám, kiragadom Izrael fiait a népek közül, ahová elhurcolták őket. Összegyűjtöm őket mindenhonnan, és a saját földjükre viszem őket. Egy néppé teszem őket országomban.” Amint látjuk, maga az Úr cselekszik közvetlenül, hogy mindenkit újra egy népként egyesítsen, megosztottság nélkül. Elküldi szolgáját, Dávidot, hogy ő legyen az egyetlen vezetőjük, az egyetlen pásztor. Amikor a nagyhét előestéjén hallgatjuk ezeket a szavakat, nem tudjuk nem látni az egyetlen pásztorban magát Jézust, akit kísérünk, amikor belép a szent városba. Ő a pásztor, aki összegyűjti a bárányokat, zöldellő legelőkre vezeti őket, és örökre érvényes új szövetséget hoz létre a mennyei Atya és a tanítványok népe között, akiket egybegyűjtött, és folyamatosan egybegyűjt az elkövetkező évszázadok során.
Előesti imádság
