ÁPRILIS 27., CSÜTÖRTÖK

  

ApCsel 8,26–40. Fülöp megkeresztel egy etiópiai tisztségviselőt

 

²⁶Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába visz le!« ²⁷Az fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, ²⁸visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. ²⁹Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda, és szegődj ahhoz a kocsihoz!« ³⁰Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: »Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?« ³¹Az így felelt: »Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje.

³²Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt:
»Mint a bárány, amelyet leölésre visznek,
és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul,
nem nyitotta ki száját.

³³Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet.
A sorsával ki törődik?
Hisz életét elvették e földön«.

^{(Iz 53,7-8) 34}Erre az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: »Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy valaki másról?« ³⁵Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. ³⁶Amint haladtak az úton, egy vízhez értek. Erre az udvari tiszt így szólt: »Íme a víz; mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?« ^37 38Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. ³⁹Mikor a vízből feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve folytatta útját. ⁴⁰Fülöp pedig Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába nem érkezett.

 

A Gázába vezető úton dél felé, ma palesztinok által lakott földön egy zarándok halad Jeruzsálemből Etiópiába. Kandake etiópiai királyné hű embere ő, és a kocsiján utazva Izajás könyvét olvassa. A Szentlélek indíttatására Fülöp – akivel már a tegnapi olvasmányban is találkoztunk – odalép hozzá, és megkérdezi tőle, érti-e, amit olvas. Az etióp őszintén válaszol: „Hogyan érthetném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Válasza figyelmet érdemel, hiszen a hit felé vezető utat jelöli ki: senki sem önmagától lesz hívő ember, és senki sem értheti meg a Szentírást a közösség segítsége nélkül, ha nem – amint Szent Ágoston mondta – szent anyánk, az Egyház ölében olvassa. Mindannyiunknak szükségünk van valakire, aki mellénk áll, és segít megérteni az evangéliumot. Mindenkinek fel kell vennie valakit élete szekerére, hogy a kísérője legyen, hogy segítse megérteni a Szentírást, vagyis

azt, hogyan vonatkoztathatja Isten szavát a saját életére. A hitben senki nem elég önmagának. Az etióp elfogadja Fülöp segítségét, és egész úton hallgatja őt. Egyszer csak megállítja a kocsit, és arra kéri Fülöpöt, hogy keresztelje meg. Megértette a szakaszt, amelyet olvasott, de nem elvont értelemben, hanem mélységében értette meg. A próféta szavai elértek hozzá, ezért keresztelkedett meg: azt akarta, hogy amit hallott, az megvalósuljon az ő életében is. Ha meg tudjuk állítani életünk kocsiját, és elfogadjuk a segítséget, hogy az evangéliumi szavak belépjenek az életünkbe, akkor mi is megérezzük az erőt ahhoz, hogy határozottabban, egyértelműbben járjunk az úton.

Imádság az Egyházért