ÁPRILIS 11., KEDD

 


Szent Szaniszlónak (†1079), Krakkó vértanú püspökének emléknapja: védelmezte a szegényeket, az emberi méltóságot, az Egyház és az evangélium szabadságát.

 

 

ApCsel 2,36–41. A szív megtérése építi az új közösséget

 

36Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!«
37Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« 38Péter azt felelte nekik: »Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. 39Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.« (Iz 57,19) 40Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: »Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!« 41Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

 

„Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette.” Ezekkel a szavakkal fordul Péter pünkösdkor az utolsó vacsora terménél összegyűlt tömeghez. Pál apostol később azt mondja, hogy Isten szava hasonlít egy kétélű kardhoz, amely behatol a szív legmélyére, és nem hagyja, hogy közönyös maradjon. Ez történt azokkal is, akik először hallgatták: a húsvét evangéliuma szíven találta őket. Egy olyan kérdést tettek fel Péternek, mely egyszerű, de egyben alapvető fontosságú: „Mit tegyünk hát?” Isten szava egy új történet kezdete, életünk új lépésére ösztönöz. Az apostol válasza világos: „Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!” Nem a másoktól megszokott, belefáradt módon ítélkezik a jelenen, nem a régi időket sírja vissza, nem is elvont kifejezésekkel akar a hitre oktatni. Az evangéliumot mint erőt kínálja fel a változáshoz. A húsvét evangéliuma ugyanis olyan, mint a kovász, amely átalakítja a társadalmat; energia, amely megváltoztatja a szíveket, és új testvériséget teremt a társadalomban. Azon a napon meg- született az Egyház: Isten szava – amit Lukács mint történelmi szereplőt mutat be – kezdi a feltámadt Jézus köré gyűjteni az emberek első csoportját, akik úgy döntenek, hogy Jézus tanítványává válnak. Elmondhatjuk, hogy ugyanez ismétlődött meg nemzedékről nemzedékre, és ma is újra ezt kell valóra váltani. Az Egyház mindig így születik meg. Nem úgy marad fenn, mint a világunkban létrejövő szervezetek. Döntő jelentősége van annak, hogy az evangéliumot újra és újra hirdessük, hogy legyenek olyan emberek, akik meghallgatják, és engedik, hogy szívüket kardként járja át Isten szava.

Húsvéti imádság