ÁPRILIS 14., PÉNTEK

 

ApCsel 4,1–12. Pétert és Jánost letartóztatják

¹Amíg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a templomőrség parancsnoka és a szaddúceusok. ²Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban. ³Kezet emeltek tehát rájuk, és őrizetbe vették őket másnapig, mert már esteledett. ⁴De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgyhogy a férfiak száma elérte az ötezret.
⁵Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Jeruzsálemben, ⁶velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak voltak a főpapi nemzetségből. ⁷Miután középre állították őket, megkérdezték: »Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?« ⁸Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzájuk: »Népünk vezetői és ti vének, halljátok! ⁹Ti ma felelősségre vontok minket, mert jót tettünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges. ¹⁰Vegyétek hát tudomásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztusnak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez itt előttetek egészségesen.

¹¹Ez az a kő, amelyet ti,
az építők, elvetettetek,
s amely szegletkő lett;

¹²és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kell.«

 

Pétert és Jánost letartóztatják. Megismétlődik, ami Jézussal történt. Mi az oka? Az, hogy a sánta koldus gyógyulása után az emberek köréjük gyűltek, és ők mindenkinek beszéltek Jézusról, az ő evangéliumáról, feltámadásáról a halottak közül. A tömeg szívesen hallgatta őket, a hatalommal bírók azonban nem. Az evangéliummal való szembenállás nem szűnt meg. Az evangélium – és az evangéliumról tanúságot tevő keresztény – mindig beleütközik a világ ellenállásába. Péter és János engedelmeskedtek az evangéliumnak, és szemben találták magukat a világi hatalommal. „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” – kérdezték tőlük a főtanácson. Ők ketten félelem nélkül, nagyon egyenesen azt válaszolták, hogy annak a Jézusnak a nevében, vagyis az erejével cselekedtek, akit ők halottnak és örökre le- győzöttnek hittek. Isten feltámasztotta, és most rajtuk keresztül cselekszik a világban emberek kicsiny csoportján keresztül, akik nyíltan a tanítványainak vallják magukat. Péter felidézte a képet, amit egykor maga Jézus használt: „Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban.” Ezekkel a szavakkal, ezzel a tanúságtétellel kezdődött el a történelemben az első Egyház igehirdetése és tevékenysége, Jeruzsálemből kiindulva. Az apostolok hátuk mögött hagyták a félelmet és az ijedtséget, mely egészen addig uralkodott rajtuk, és hirdették, amit igyekeztek megélni is: Jézus az egyetlen megváltó, „mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk”.

Húsvéti imádság