Korunk
mártírjaira, az új vértanúkra emlékezünk.
Martin Luther
King emléknapja, akit 1968-ban öltek meg az Egyesült Államokban, Memphisben. Vele együtt megemlékezünk mindazokról, akik éhezik és szomjazzák
az igazságosságot.
Jn 13,21–33.36–38. Az árulás megjövendölése
21Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: »Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.« 22A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja. 23Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézushoz egészen közel foglalt helyet. 24Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: »Ki az, akiről beszél?« 25Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: »Uram, ki az?« 26Jézus azt felelte: »Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.« Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. 27Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: »Amit teszel, tedd meg gyorsan!« 28Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. 29Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: »Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!« vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. 30Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
31Miután kiment, Jézus így szólt: »Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. 32Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti. 33Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.
36Ekkor Simon Péter megszólalt: »Uram, hová mégy?« Jézus azt felelte: »Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később követni fogsz engem.« 37Péter megkérdezte: »Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is odaadnám érted!« 38Jézus azt felelte: »Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
Jézus jól tudja, hogy immár közel az óra. Jól tudja, hogy Júdás készül elárulni őt. Kimondhatatlan szomorúsággal a szívében
szól mindenkihez:
„Egyikőtök elárul.” Nem elég fizikailag Jézus mellett
állni, az számít,
hogy a tanítványok közel vannak-e szívükben, magukévá tették-e
üdvösségről szőtt tervét,
eldöntötték-e, hogy Isten országáért élik életüket. Mi is élhetünk a tanítványok közösségében, annak szokásai
szerint, de ha szívünk
nem kötődik Isten szavához, ha nem gyakoroljuk konkrétan a legszegényebbek iránti szeretetet, ha nem vagyunk egységben testvéreinkkel, akkor a szívünk eltávolodik az Úrtól. Ami a Jézus iránti szeretet volt, átalakul saját magunk és dolgaink bálványozásává. A jó és a rossz, a szeretet
és a bi- zalmatlanság közötti harc a szívünkben zajlik. Nem lehet kompromisszumokat kötni. Ez történt
Júdással. Jézus ezekben a napokban nem annyira azt kéri tőlünk, hogy szolgáljunk neki, mint inkább azt, hogy legyünk mellette,
kísérjük el, ne hagyjuk magára.
Arra buzdít minket, hogy figyeljünk rá, ne váljunk jelentéktelenné. Igyekszik megértetni
ezt a tanítványokkal, ők azonban nem értik, kezdve Péterrel. Túlságosan el vannak foglalva saját
magukkal ahhoz, hogy
Jézus szava megérintse a szívüket. Mindannyiunknak virrasztanunk kell. Még Péter és más tanítványok is, akik ott voltak
vele azon az estén, akik hűséget fogadtak a halálig,
még ők is magára hagyták, és eljutottak addig, hogy megtagadták. Nem szabad saját magunkban
bízni, hanem mindennap
rá kell bíznunk magunkat az Úr szeretetére és védelmére.
Nagyheti
imádság
