ÁPRILIS 16., HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA

 

Az isteni irgalmasság vasárnapja

Az ortodox egyházak ma ünneplik a húsvétot.

 

ApCsel 5,12–16; Zsolt 118 (117); Jel 1,9–13.17–19; Jn 20,19–31

 

Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« ²⁰Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. ²¹Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« ²²S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket! ²³Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.«
²⁴Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. ²⁵A többi tanítvány elmondta neki: »Láttuk az Urat!« Ő azonban így szólt: »Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!«
²⁶Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött – bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: »Békesség nektek!« ²⁷Azután azt mondta Tamásnak: »Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!« ²⁸Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!« ²⁹Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.«
³⁰Jézus még sok egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. ³¹Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen.

 

Az isteni irgalmasság vasárnapját ünnepeljük ma, amelyet kétezerben vezetett be Szent II. János Pál pápa. A nagyhéthez kapcsolta oly módon, mintha a nagypéntek az ünnepi kilenced első napja lenne. A most olvasott evangélium világosan elénk állítja Isten irgalmasságának misztériumát a feltámadt Jézus alakjában, akin rajta vannak a kereszt sebei. „Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt” (Mt 28,5–6) – mondta az angyal a két asszonynak, akik kora reggel a sírhoz siettek. Az apostolok az utolsó vacsora termében húzódtak meg, zárt ajtók mögött, mert féltek. Szomorúak és csalódottak voltak, olyannyira, hogy kigúnyolták az asszonyokat, akik félelemmel és örömmel siettek hozzájuk, hogy elújságolják nekik Jézus feltámadását. Az Úr azonban azon a napon megnyitotta a szívüket, és le- győzte hitetlenségüket. A köztük megjelenő Jézus láttán – írja az evangélista – a tanítványok elteltek Szentlélekkel. Mélyen átalakultak, mintha új és ellenállhatatlan belső energia támadt volna bennük. Már nem olyanok voltak, mint azelőtt. Rögtön el is mondták Tamásnak, aki nem volt jelen, amikor Jézus megmutatkozott előttük: „Láttuk az Urat!” Tamás azonban nem akarta elhinni szavaikat: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!”

Nyolc nappal húsvét után Jézus visszatér tanítványai közé. Ezúttal ott van Tamás is. Hozzátehetnénk: itt vagyunk mi is. Jézus pedig, miután újra békéjével köszöntötte őket, odahívja Tamást, hogy érintse meg sebeit. Valójában Jézus az, aki megérinti a hitetlen tanítvány szívét, amikor nevén szólítja, és biztatja: „Ne légy hitetlen, hanem hívő.” A szeretetteljes, gyengéden dorgáló szavak hatására Tamás térdre borul. Nincs már szüksége rá, hogy megérintse Jézust, mert az evangélium érintette meg az ő szívét. Persze, látta az Urat, aki még magán viselte a sebeket. Talán éppen a megsebzett test látványa volt az az eszköz, amelyen keresztül az Úr szavai eljutottak Tamás szívéig. „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet, és tedd az oldalamra” – mondja Jézus Tamásnak. Bizony, ha találkozni akarunk a feltámadt Úrral, oda kell tennünk a kezünket a sok sebzett, beteg és legyengült testre, mellyel találkozunk. A hitetlenségünkön és a világ hitetlenségén aratott győzelem éppen itt kezdődik: meghallgatjuk a húsvét evangéliumát és megérintjük a sebeket Jézus testén, amely mindig tele van a közelünkben és tőlünk távol élő sok-sok ember sebével. Ebből fakad a húsvét öröme. Péter apostol emlékeztet minket: „Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével.” (1Pt 1,8)

Húsvéti imádság