ÁPRILIS 13., CSÜTÖRTÖK

 

ApCsel 3,11–26. Péter beszél a tömeghez a sánta meggyógyítása után

 

Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép csodálkozva futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba.
12Amikor Péter látta ezt, így szólt a néphez: »Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen és miért ámultok rajtunk, mintha a magunk erejéből vagy hatalmából tettük volna, hogy ez jár? 13Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, a mi atyáink Istenemegdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt. (Kiv 3,6}<fs) 14Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul 15az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk. 16Az ő neve adott erőt a nevében való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.
17Tudom azonban, testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint ahogy a ti elöljáróitok is. 18Isten azonban ily módon teljesítette, amit minden prófétájának ajka által előre hirdetett, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. 19Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, 20s hogy az enyhülés idői eljöjjenek az Úr színétől, és elküldje azt, akit hirdettek nektek, Jézus Krisztust. 21Őt ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreállításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak ajka által. 22Mózes ugyanis megmondta, hogy ‘Uratok, Istenetek hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitek közül, őt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek. (Mtörv<fs>18,15.18) 23Az történik ugyanis, hogy mindenkit, aki nem hallgatja ezt a prófétát, kiirtanak a nép közül’.
(Lev 23,29; MTörv 18,19) 24A próféták, akik szóltak Sámueltől kezdve és azután, mind hirdették ezeket a napokat.
25Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor Ábrahámnak azt mondta: ‘A te utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége’(Ter 12,3; 22,18) 26Isten elsősorban számotokra támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, és így mindenki megtérjen gonoszságából.«

 

Péter az imént gyógyította meg azt a sánta embert, aki évek óta a templom kapujánál kéregetett. Ez az ember, miután meggyógyul betegségéből, örömében azonnal ugrándozni kezdett a templom udvarán. Mintha új életre támadt volna. Persze mindenki elámult azon, ami történt. Sokan gyűltek Péter és János köré, csodálattal néztek rájuk, hiszen azt hitték, földöntúli hatalommal bírnak. Megfogyatkozott a hit Izrael Istenében, aki a hívő embereken keresztül is vitt véghez csodákat. Péter – aki megértette ezt – igyekezett rögtön világossá tenni, hogy a csoda nem az ő művük, hanem Istené: a feltámadt Jézus a tanítványokon keresztül tovább folytatja művét. Természetesen nem úgy, mintha a saját erejük lenne, hanem mint Istentől kapott ajándék a szegények és a betegek érdekében. Jézus maga arra buzdította őket, hogy hittel imádkozzanak a betegek gyógyulásáért: „Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19–20) Mostantól, Jézus látható jelenléte nélkül a tanítványokra vár a feladat, hogy munkálkodjanak az ő nevében. Az Apostolok cselekedeteinek ezek a sorai buzdítanak minket, hogy napjaink- ban is fedezzük fel az Egyház erejét, hogy meg tudjuk változtatni az emberek történetét, és meg tudjuk gyógyítani a betegeket. A tanítványoknak rendelkezésükre áll a betegekért való imádság is. Az evangélium emlékeztet minket rá, hogy „Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37). Az Úr – és ez az aranyfonal végighúzódik az Apostolok cselekedetein – a hívőket használja fel ahhoz, hogy csodákat tegyen. Ebben az összetett és nehéz világban növekednie kell a hitünknek az imádság erejében, hogy az Úr lépjen közbe, és tegye békésebbé az emberek életét.

Húsvéti imádság