ÁPRILIS 22., SZOMBAT

 

ApCsel 6,1–7. A hét diakónus kiválasztása

 

¹Azokban a napokban a tanítványok számának megszaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál. ²A tizenkettő egybehívta tehát a tanítványok sokaságát, és így szóltak: »Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. ³Azért testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a feladatot. ⁴Mi meg majd az imádsággal és az ige szolgálatával foglalkozunk.« ⁵Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, akit eltöltött a hit és a Szentlélek, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. ⁶Ezeket az apostolok elé állították, és ők imádság közben rájuk tették kezüket.
⁷Az Úr igéje pedig terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megszaporodott Jeruzsálemben, sőt a papoknak is nagy tömege hódolt meg a hitnek.

 

Az Apostolok cselekedeteinek hatodik fejezete annak az elbeszélésével kezdődik, hogy a keresztény közösségben felmerült az első nagy probléma. Nem egyformán bántak a jeruzsálemi özvegyekkel, és ez mély megosztottsághoz vezethetett volna a törékeny keresztény közösségben, amely még csak útja elején járt, és nem kevesen akadályozták első lépéseit. Az történt, hogy a városból származó özvegyekkel jobban bántak, mint a görög nyelvű özvegyekkel, vagyis azokkal, akik a szórványból származtak. Az előbbieket előnyben részesítették az adományok kiosztásakor. Úgy gondolták, hogy a közelben lakó szegényeknek több joguk van, mint azoknak, akik kívülről jöttek. Az elkövetkező évszázadokban nagyon gyakran megismétlődik ez a történet a keresztény közösségek életében. Az eltérő bánásmód abból fakadt, hogy a szegények között nem rászorultságuk, hanem származásuk alapján tettek különbséget, emiatt a görög nyelvű hívőkben erős ellenérzés támadt. Hogy is lehetett volna eltűrni, hogy a szolgáló szeretet kivételezzen egyesekkel? Nagy volt a veszély, hogy a közösség szétszakad, ezért az apostolok gyűlést hívtak össze a probléma megvitatására, ahol úgy döntöttek, hogy újjászervezik a közösség életét a szegényekről való gondoskodás tekintetében is. Nem volt lehetséges, hogy az igehirdetés ne táplálja az irgalmas szeretetet: sőt, ez utóbbi mintegy megerősítése volt annak, hogy az igehirdetés jó. Választottak ezért hét diakónust, szerpapot a feladatra, hogy megszervezzék a szeretetszolgálatot. Nem arról van szó, hogy a szegények szolgálatával csak ők vannak megbízva, mert az minden keresztény feladata volt, mint ahogy feladata ma is, hogy személyesen szeressék és szolgálják a szegényeket. A szolgáló szeretet minden egyes hívő elsődleges feladata, mindenkinek meg kell találnia a módot, ahogyan gyakorolja. Ez alapján esünk ítélet alá, ahogy Máté evangélista emlékeztet rá. És ezen túl ott van az egész közösség elkötelezett felelősségvállalása: a közösségnek együtt is nagy figyelemmel kell fordulnia a szegények felé.

Előesti imádság