ApCsel 5,27–33. Az apostolokat ismét perbe fogják
27Majd odahozták és
a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette: 28»Parancsban
hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek
Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a
vérét.« 29Erre Péter és az apostolok azt felelték: »Inkább kell
engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. 30Atyáink
Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. 31Isten
fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot
adjon Izraelnek. 32Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a
Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.« 33Mikor
ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.
Az apostolokat ismét a főtanács, a
nép vezetői elé viszik. Ez alkalommal nemcsak Pétert és Jánost hurcolják ide, hanem
az összes apostolt. Az egész Egyházat perbe fogják. Azzal vádolták őket, hogy nem
engedelmeskedtek a nép vezetői által kiadott parancsnak, miszerint ne hirdessék
többet az evangéliumot: „Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban
a névben.” A főpap, aki talán félelemből nem is ejti ki Jézus nevét, meg akarja
állítani a közösség fejlődését. Egyre növekedett ugyanis a nép körében a hívők új
csoportjának megbecsülése, és sokan csatlakoztak hozzájuk. A válasz, amit az apostolok
adnak a főtanácsnak, egyhangú és határozott. Lukács hangsúlyozza: „Péter és az apostolok”
együtt válaszolnak. Péter ez alkalommal nem veti fel a főtanács előtt azt a kérdést,
hogy helyes-e inkább az embereknek, mint Istennek engedelmeskedni, hanem nagyon
világosan, tétovázás nélkül mondja: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint
az embereknek.” Úgy is mondhatjuk, hogy az egész közösség fejezte ki ezzel a véleményét
a főtanács előtt. A keresztény közösségben ugyanis a Szentlélek a vezető, ő adja
a felhatalmazást arra, hogy az egész város előtt hirdessék az evangéliumot. A szavak,
amelyeket Péter és vele a többi apostol kimond, összefoglalják az üdvösség misztériumát,
melyet Jézus az embereknek hozott. Hangsúlyos ebben a szakaszban, hogy Jézust Isten
a jobbjára emelte, üdvözítő hatalmat adott neki, amelyet már gyakorol is minden
emberért, senki nincs kizárva belőle. És ők, az apostolok a földre szállt üdvösség
e misztériumának a tanúságtevői a Szentlélek által, aki kiáradt a szívükbe.
Imádság az Egyházért
