Ter
44,18–21.23b–29;45,1–5. Kiengesztelődés a testvérek között
Júda, a testvérek egyike végre elismeri felelősségét. Nem él
többé megtévesztéssel, nem gondolja azt, hogy a hallgatás vagy a hazugság megoldja
a problémát. A kiengesztelődés akkor veszi kezdetét, amikor nyílt szívvel fordul
József felé, akit még nem ismert föl. Nekik sem könnyű visszatalálni a testvérükhöz.
Akkor sikerül, amikor végre beszélni tudnak apjuk fájdalmáról, melyet az váltott
ki, hogy szeretett feleségétől született két fia közül az egyik meghalt. Amikor
a testvérek behajították Józsefet a kútba, hogy megöljék, sem rá, sem az apjukra
nem voltak tekintettel. Akkor találunk vissza a testvériség útjára, ha fölvállaljuk
a testvérünket, végre az őrzői leszünk, és megértjük az apa fájdalmát. Amikor József
meghallgatja Júda őszinte szavait, és értesül apjuk fájdalmáról, nem bírja tovább
türtőztetni magát, s miután egyedül maradt testvéreivel, ebben a bensőségességben
végre fölfedi kilétét, és sírva fakad. Jézus is sírva fakad majd a pásztor nélkül
maradt, fáradt juhok láttán. Sírva fakad, amiért Jeruzsálem nem hallgatott rá, és
nem változott meg. A testvérek megrémülnek, amikor fölismerik Józsefet. A kegyelem
végre fölolvasztja a szíveket, és lehetővé teszi, hogy találkozzanak egymással.
József, ahogyan Jézus is, föltárja előttük, Isten azért küldte előre őt, hogy megmenthesse
a többieket, és hogy minden, még a fájdalom is része az ő könyörületes tervének.
József az, aki magára veszi a testvérek gondját, hogy ismét egymással kiengesztelődve
élhessenek egyetlen családként.
Imádság az Egyházért
