A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a békéért imádkoznak.
Kiv 1,8–14.22. Izrael népe elnyomás alá kerül
8Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet. 9Ez azt mondta népének: »Íme, Izrael fiainak népe túl számos és túl hatalmas számunkra. 10Gyertek, nyomjuk el okosan, hogy ne sokasodjék tovább. Nehogy ellenségeinkhez szegődjön, ha háború támad ellenünk, ne harcoljon ellenünk, és ki se vonuljon erről a földről!« 11Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat építettek a fáraónak: Pítomot és Rámszeszt. 12De minél inkább nyomorgatták őket, annál inkább sokasodtak és gyarapodtak. 13Ezért az egyiptomiak meggyűlölték Izrael fiait, és gyalázatosan megsanyargatták őket. 14Megkeserítették életüket az agyag- és téglavetés kemény munkájával, és mindenféle olyan szolgálattal, amellyel a mezei munkában nyomorgatták őket.
22Erre egész népének megparancsolta a fáraó: »Ha fiú születik, vessétek mindet a folyóba, ha lány, hagyjátok mindet életben!«
A Teremtés könyvével véget ér a pátriárkák kora, és a Kivonulás könyvével megkezdődik Izrael népének története. Már nem József, Jákob fia a vezető Egyiptomban. Az új fáraó fél attól, hogy túlzottan megnövekszik Izrael fiainak száma. Úgy véli, egy ilyen nagy lélekszámú, a legkevésbé sem integrálódott népcsoport veszélyezteti a békés egymás mellett élést a birodalmában. Úgy határoz tehát, hogy szolgaságba hajtja őket, nagyon szigorú intézkedéseket hoz ellenük. Az első, hogy kényszermunkára – valódi rab- szolgaságba – küldi a zsidókat, hogy fölépítsenek két új várost, Pitomot és Ramszeszt. Ám hiába volt a nehéz, kegyetlen munka, nem hozta meg a gyümölcsét. A szentíró némi iróniával számol be erről: „De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett számuk, és szétterjedtek, ezért félelem fogta el őket Izrael fiai előtt.” A fáraó ezért még drasztikusabb intézkedést rendelt el: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben.” Egyértelmű, hogy ki akarja irtani Izrael népét. Megtudjuk, hogy volt két asszony, akik „félték Istent”– ahogyan gyakran fogalmaz a Szentírás –, és ők lettek a nép megmenekülésének eszközei. Nyilvánvaló volt, hogy az Úr, és csakis ő irányítja népe történetét. Ezek az asszonyok, akik ráadásul egyiptomiak voltak, megmentették Mózest, a szabadítót a Nílus vizéből. Mi magunk is – akik gyengék vagyunk, mint az a két asszony – életet adhatunk másoknak, ha engedjük, hogy az Úr félelme vezessen bennünket. Isten megáldja és termékennyé teszi azok életét, akik félve szolgálják a szegényeket és a gyengéket.
Imádság a békéért
