JÚLIUS 15., SZOMBAT

Ter 49,29–33;50,15–26a. Jákob halálától József haláláig

 

29Aztán megparancsolta nekik: »Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz a Makpéla barlangba, amely a hetita Efron mezején van, 30Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hetita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul. 31Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is.«
32Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt, és népéhez tért.

 15Mivel Jákob meghalt, a testvérei félni kezdtek, és azt mondták egymásnak: »Csak meg ne emlékezzen arról a bántalomról, amelyet elszenvedett! Nehogy visszafizesse nekünk mindazt a gonoszságot, amelyet elkövettünk!« 16Azt üzenték tehát neki: »Atyád meghagyta nekünk, mielőtt meghalt, 17hogy az ő szavaival ezt mondjuk neked: ‘Kérlek, felejtsd el testvéreid vétkét, a bűnt és a gonoszságot, amelyet ellened elkövettek!’ Mi magunk is kérünk, bocsásd meg ezt a gonoszságot azoknak, akik szolgái atyád Istenének!« Ennek hallatára József sírni kezdett. 18Ezután a testvérei maguk is eléje járultak, és földig borulva azt mondták: »A szolgáid vagyunk!« 19Ő azonban ezt felelte: »Ne féljetek! Ellene szegülhetünk-e Isten akaratának? 20Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen. 21Ne féljetek, én gondoskodom rólatok és gyermekeitekről.« Megvigasztalta tehát őket, és barátságosan, szelíden beszélt hozzájuk.
22Ettől kezdve Egyiptomban lakott apja egész házanépével együtt. Száztíz esztendőt élt, 23és meglátta Efraim fiainak harmadik nemzedékét. Manassze fiának, Mákirnak a fiai is József térdén születtek.
24Ezek megtörténte után azt mondta testvéreinek: »Halálom után meg fog emlékezni rólatok Isten, és felvisz titeket erről a földről arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.« 25Azután megeskette őket: »Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek fel magatokkal csontjaimat erről a helyről!« Végül 26meghalt, miután száztíz esztendőt ért meg életében.

Jákob megtalálta szeretett fiát. Azt kéri szeretteitől, hogy oda temessék el, ahol Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka és Lea nyugszik. A bibliai szöveg úgy írja le a halált, mint az elődökkel való egyesülést. Ahogyan az életet úgy kapjuk, hogy egy történet részei vagyunk, úgy a halál is új életre támadás, ahol viszontlátjuk azokat, akik nemzettek minket, és akik ott vannak az élet teremtőjével és szerzőjével együtt. József testvérei félni kezdenek. A bűn a testvérek közti kiengesztelődés ellenére félelmet hagyott maga után, ott is rosszat látnak, ahol nincs. A bűn árnyékká válik, mely bizalmatlanságot szül, gyanút kelt, rossz gondolatokat sugall, és védekezésre ösztönöz. Úgy látszik, a bűn mindig nagyobb meggyőző erővel bír, mint a megbocsátás. A testvérek azt kérdezgetik egymástól, vajon apjuk halála után József nem bánik-e majd ellenségként velük, nem adja-e majd vissza mindazt a rosszat, amit tettek vele. Védeni akarják magukat, így apjukat használják föl, hogy általa védjék meg azt a testvéri összetartozást, amit ők maguk romboltak le. Gyakran hisszük, hogy okosak vagyunk, és meg tudjuk védeni magunkat a gonosztól, amely pedig valójában foglyul ejt minket. A testvéreknek nagyon nehezükre esik hinni a kiengesztelődésben, az irgalomban. Továbbra is azt hiszik, József is hozzájuk hasonlóan gondolkodik, pedig valójában testvérük egészen más, mint ők. Ő az igaz hívőkhöz hasonlóan, akik tisztelik atyáik örökségét, nem engedi, hogy a gonosz befolyásolja: „Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van.” A gonosz gonoszságot szül, és beszennyezi a jót. Csak a szeretet képes megtörni a gonoszság láncolatát és azt a gondolkodást, amely folyton újrateremti a rosszat.

Előesti imádság