Nunziára emlékezünk, a Nápolyban 1991-ben
elhunyt szellemi fogyatékos asszonyra, és vele együtt minden sorstársára, akik
az Úrban szenderültek el.
1Kir 3,5.7–12; Zsolt 119 (118); Róm 8,28–30; Mt 13,44–52
Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe
rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment,
eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
45Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép
gyöngyöket keresett. 46Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt,
elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.
47Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden
fajta halat összefogott. 48Amikor megtelt, felhúzták a partra,
leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. 49Így
lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az
igazaktól 50és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott
sírás és fogcsikorgatás.
51Megértettétek mindezeket?« Azt felelték neki: »Igen.« 52Ő
pedig azt mondta nekik: »Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek
országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.«
Jézus Isten országáról beszél. Az emberek szívében ösztönösen él a vágy, hogy higgyenek a boldog jövőben, az örökkévalóságban. Lehetetlen, hogy minden jó, amit tettünk, minden szép, amit megéltünk, minden, ami a szeretetünkből fakadt, semmivé váljon. Jézus arra hív, hogy kövessük, és vele együtt érjük el közös célunkat, Isten országát. Fennhangon mondja hát: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Ezek voltak az első szavak, melyekkel megkezdte igehirdetését. Bőkezűen osztotta mindenfelé, hogy termést hozzon szívünk és a világ mezején. Az első két példabeszéd, jóllehet a bölcsességi hagyományt idézi, nem annyira a kincs felfedezését és az értékes gyöngy utáni kutatást hangsúlyozza, mint inkább a földműves és a kereskedő döntését, akik mindenüket eladják, csakhogy arra tudják feltenni, amit találtak. Az első esetben egy szántóvetőről van szó, aki véletlenül akad rá a kincsre abban a földben, amelyet éppen művel. Mivel a föld nem a saját tulajdona, meg kell vásárolnia, ha magáénak akarja tudni a kincset. A második példabeszéd főszereplője felfedez egy különleges értékű gyöngyöt, és úgy dönt, hogy mindent föláldoz azért az egyetlen gyöngyért, eladja érte az összes többit. Ezekkel a felfedezésekkel szembesülve világos és határozott döntést kell hozniuk, mely „áldozatot” követel, ahogyan azt a gazdag ifjú evangéliumi történetében is olvashatjuk, de az érte járó jutalom összehasonlíthatatlanul nagyobb.
Gyakran előfordul velünk, hogy amint Salamon mondja, nem tudjuk megkülönböztetni „a jót meg a rosszat”. Az ifjú király tudatában van ennek, éppen ezért kéri az ítélőképesség ajándékát. A paraszt és a kereskedő fölismerik, hogy az a kincs az ő kincsük. Az igazi bölcsesség abban áll, hogy mindent eladnak érte. Hiszen mi másra lenne szükségük? A paraszt öröme kimondhatatlan. Megtalálta azt, amit keresett, és nem akarja elveszíteni. A mennyek országa nem lemondás, hanem teljesség. Ezt a kincset nem szabad felhalmoznunk és elraktároznunk a többi között. A megtalálásával járó öröm el tudja sodorni a közönyt, a félelmet, a számítást, szívünk kicsiny, de ellenálló „készleteit”. Ez a gyógyult betegek öröme, a bűnösöké, akik bocsánatot nyertek, a latoré, akiről megemlékeztek, és aki előtt kitárult a mennyország kapuja. Hozzunk elő kincsünkből régit és újat! A kincs, amelyet ránk bíztak, az evangélium, a mennyek országának magja, mely gyümölcsöt teremhet. A bölcsesség, az emberség és a boldogság kincse. Régi és mégis mindig új. Régebbi a történelmünknél, melyet magában foglal és megőriz, aztán váratlanul mégis új, hiszen mindig kitárja számunkra a jövőt, és újjászüli, ami elöregedett. Nem lehet egyszer s mindenkorra megérteni, folyamatosan hallgatnunk kell. Minél inkább tanítvánnyá válunk, annál inkább képesek leszünk cserépedényünkből előhozni Isten szeretetének régi és új kincseit az emberek számára, hogy minden és mindenki megtalálja a teljességet az ő országában.
Imádság az Úr napján
