Ter 28,10–22a. A létra, mely összeköti az eget és a földet
A bételi események rögtön azután következtek be, hogy Jákob csalással
megszerezte az elsőszülöttséget, és Rebeka azt tanácsolta neki, hogy meneküljön.
Jákob elfáradt az úton, és megállt, hogy megpihenjen egy kihalt helyen. Álmot látott,
melyben egy létra kötötte össze az eget és a földet. Nemcsak Jákob álma ez, hanem
talán minden emberé. Földünk gyakran kemény, mint az a kő, amelyikre Jákob lehajtja
a fejét. Isten azonban elküldi angyalait, akik fölmennek arról a helyről az Úrhoz
azért, hogy Jákob ne zárkózzon be szűk világának horizontja mögé. A föld, amelyen
élünk, sokszor kemény, de nem átkozott föld. Isten reménnyel tekint a világra, és
megáldja a földet, hogy termékennyé tegye, és megvalósuljon a vele kapcsolatos terve.
A hívők pedig meghívást kapnak, hogy legyenek részesei ennek az álomnak, mely a
föld minden népét érinti, különösen azokat, akiknek nehéz és fájdalmas a sorsa.
A hívő ember fölismeri az Úr jelenlétét a föld minden népében – a nagy
Athenagorasz pátriárka gyakran mondogatta, hogy „minden nép jó” –, és jól tudja,
hogy Isten az üdvösségüket akarja. Az Úr az emberek között vett hajlékot magának.
A hívők közössége arra kapott meghívást, hogy költözzék a népek szívébe, és segítse
őket abban, hogy a béke útjára térjenek. Minden nép számára ez az út a kapu, amely
Isten országára nyílik. A hívők arra kaptak meghívást, hogy kísérjék a föld népeit
ezen az úton, s járjanak értük föl-le a föld és az ég között. A hívők imádsága,
melyben a békéért fohászkodnak, az ég felé száll, és ők közvetítik az evangélium
szavait minden nép felé, hogy azok a béke és az igazság útjára lépjenek.
Imádság a szegényekért
