Kiv 19,1–2.9–11.16–20. A szövetség hegyén, a Sínai-hegyen
Miközben a szentíró beszámol a törvényt tartalmazó kőtáblák átadásáról, kiemeli, mekkora félelmet váltott ki az izraelitákból Isten megjelenése: „Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki (...) A táborban az egész nép remegett.” Az egész nép ott sorakozott a hegy lábánál, miközben Mózes fölment, „Mózes beszélt, és az Úr felelt neki”. A hit és a szövetség ebből a párbeszédből születik: Isten szól Mózeshez. Az Isten és az ő népe közti köteléket a szó erősíti meg. Isten szól, és a szavait Mózes tolmácsolja a nép felé, majd ugyancsak ő közvetíti a nép válaszát is. Mózes közvetítő tevékenysége alapvető fontosságú. A továbbadásban ugyanúgy szükség van arra, aki elmondja, mint arra, aki meghallgatja az üzenetet, különben az csak üres hang marad. A szavakon kívül fontos szerep jut a látásnak is, még ha akkor és ott ez furcsán is ment végbe: Izrael szeme előtt megkapó természeti jelenségek sora játszódott le, Istent azonban nem látták. Mindebből világosan kiderül, hogy Isten elérhetetlen. Ő szent, vagyis elkülönült. Jelenlétének, cselekedeteinek, erejének jelei azonban láthatók. Arca ugyan láthatatlan, de nincs messze tőlünk, nem idegen. Szavai által jelen van az emberek között, és eljön majd az idő, amikor személyesen is alászáll a földre szaván keresztül, mely Jézusban ölt testet.
Imádság az Egyházért
