Zak 9,9–10; Zsolt
144; Róm 8,9.11–13; Mt 11,25–30
Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám,
menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. 26Igen, Atyám, így tetszett ez
neked! 27Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút,
csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki
akarja nyilatkoztatni.
28Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én
felüdítelek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. (Jer 6,16) 30Mert az
én igám édes és az én terhem könnyű.«
„Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy az okosak és a
bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.” A liturgia
ma segít újraélni ezt az evangéliumi jelenetet. Azon a napon, ahogy ma is, Jézus
köszönetet mond az Atyának, amiért feltárta előttünk a mennyek országának evangéliumát,
és ránk bízta azt. Ránk és a világ bármely pontján élő testvéreinkre. Kétségtelen,
hogy a ránk bízott küldetés aránytalanul nagyobb nálunk. Jézus azért nevez bennünket
„kicsinyeknek” (a görög nepìois kifejezés
kicsi gyermeket, kiskorút jelent), mert azok is vagyunk. Evangéliumi értelemben
„kicsiny” az, aki felismeri a korlátait, a törékenységét és a gyöngeségét, és Istenre
bízza magát. Az evangéliumban a mennyek országa egyedülálló módon összekapcsolódik
a „kicsinyekkel”. Nem véletlen, hogy Jézus párhuzamba állította azt a mustármaggal
is, mely kisebb minden más magnál, mégis olyan nagyra nő, hogy az ég madarai megpihenhetnek
rajta. Ennek a kicsike magnak a földbe kell esnie, és meg kell halnia ahhoz, hogy
termést hozzon. Isten akarata ez, és ő örömét leli abban, hogy a kicsinyekre bízza
a mennyek országának evangéliumát. Jézus pedig Isten akaratának megerősítéseképpen
beáll a kicsinyek közé. Ő az elsőszülött, aki fölfedi előttünk a jóságos Atya arcát,
az Atyáét, aki senkit se hagy el, sőt mindenkinek azt mondja: „Gyertek hozzám mindnyájan,
akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” Jézus magához
hívja mindazokat, akik elfáradtak, és terheket hordoznak, azt a rengeteg embert,
akiknek a sorát a tanítványok nyitották meg, majd követtek az elnyomottak, a háborútól,
éhezéstől, igazságtalanságtól és közönytől sújtottak tömegei. A „megkönnyítés”,
a felüdülés nem más, mint hogy Jézussal és a kicsinyekkel lehetünk. Ez a
szeretet szelíd igája, mely képes befogadni és megvigasztalni. „Vegyétek magatokra
igámat” – mondja Jézus, de nem arról a kemény igáról beszél, amellyel a farizeusok
és a hatalmasok terhelték meg az emberek vállát. Ez a szeretet evangéliumának igája,
mely sokat kíván, mégis „édes”, éppúgy, mint maga Jézus. Arra kér, hogy tanuljunk
tőle: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.”
Imádság az Úr napján
