JÚLIUS 5., SZERDA

 

Ter 21,5.8–20. Hágár és Izmael eltávolítása

 

⁵Ábrahám százesztendős volt, amikor megszületett a fia, Izsák. ⁸Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett.
⁹Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt mondta Ábrahámnak: ¹⁰»Dobd ki ezt a szolgálót és a fiát, mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!« ¹¹Nehezére esett ez a dolog Ábrahámnak a fia miatt. ¹²De Isten azt mondta neki: »Ne essen nehezedre gyermeked és szolgálód dolga: mindabban, amit Sára mond neked, hallgass a szavára, mert Izsák utódait fogják utódodnak nevezni. ¹³Azért a szolgáló fiát is nagy nemzetté teszem, hiszen a te magzatod!«
¹⁴Kora reggel felkelt tehát Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, rátette Hágár vállára, odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment, és összevissza bolyongott Beerseba pusztájában. ¹⁵Amikor aztán elfogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá. ¹⁶Aztán elment, és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta ugyanis: »Ne lássam meghalni a gyermeket!« Leült tehát átellenben, és hangos sírásra fakadt. ¹⁷Isten azonban meghallotta a gyermek hangját, és Isten angyala szólította Hágárt a mennyből: »Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját arról a helyről, ahol van. ¹⁸Kelj fel, vedd fel a gyermeket, fogd őt erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem őt!« ¹⁹Isten azután megnyitotta az asszony szemét, mire az meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a gyermeknek. ²⁰Isten ettől kezdve vele volt, s az felnövekedett, a pusztában maradt, és íjász lett belőle. ²¹Párán pusztájában telepedett le, anyja pedig feleséget szerzett neki Egyiptom földjéről.

 

A Sára és Hágár, valamint a fiaik közti ellentét rávilágít arra, hogy minden embernek megvan a maga szerepe a történelemben. Az Úr mindenkiről gondoskodik, de mindig ő dönti el, kire milyen feladatot bíz az üdvösség történetében. Időnként Isten terve az egyes emberek szeszélyein keresztül valósul meg. Miközben a szentíró leírja a rabszolganő, Hágár elűzését, melyre azért került sor, hogy Izsák érdekei érvényesülhessenek, azt is ki- hangsúlyozza, hogy Ábrahámot felkavarta fiának, Izmaelnek az elűzése, amit Sára kért. Csak akkor volt hajlandó eleget tenni a kérésének, amikor megbizonyosodott arról, hogy ezen a fájdalmas cselekedeten keresztül valósul meg Isten akarata. A két fiútól ugyanis két különböző nép származik majd, melyeknek eltérő lesz a történelme, de mindkettő egyformán nagy lesz. Izrael népe Izsáktól ered majd. „Hallgass Sárára” – mondja az Úr Ábrahámnak. Sára szavai profetikus szavaknak bizonyulnak, még akkor is, ha emberi megfontolásból erednek, mert az asszony valamiképpen olvasott a jelekben, és képes volt előmozdítani Isten akaratának beteljesülését. Ezen szentírási szakasz alapján Sárát a zsidó hagyomány a hét prófétanő közé sorolja Mirjammal, Deborával, Huldával (a Szentírás csupán hármójukat nevezi prófétanőnek), Hannával, Abigaillal és Eszterrel együtt. De Isten szava az egyiptomi Hágárnak is felnyitja a szemét, és megmondja, mit tegyen, hogy életben maradjon.

 

Imádság a szentekkel