Ter 46,1–7.28–30. Jákob
elindul Egyiptomba
József hosszú története, álmainak története – melyeket testvérei irigyen fogadtak, s amelyekért végül erőszakot követtek el vele szemben – annak elbeszélésével ér véget, hogy találkozik az apjával. Jákob, aki Kánaánban maradt, halála előtt szeretné még egyszer látni a fiát. Úgy dönt tehát, hogy elmegy Egyiptomba. Nem halhat meg anélkül, hogy ne találkozzon vele, ezért útra kel. Minden családtagját magával viszi, hogy mindenki kiengesztelődjön azzal a fiával, akit eladtak az egyiptomiaknak. A találkozás nagyon megható, és Jákob maga is kiengesztelődik a saját életével, annyira, hogy így kiált föl: „Most már szívesen halok meg.” Jákob valódi vágya, Isten népének valódi vágya az, hogy senki ne vesszen el. Ezért kel útra akkor is, ha az ő korában az utazás már sok kényelmetlenséggel és veszéllyel jár, hogy rátaláljon az álmok gyermekére. Amikor meglátja, megérti, hogy Isten áldása valósággá vált. A testvérek gyilkos féltékenysége amiatt, hogy jobban szerette az álmodozó fiát, a gonosz műve volt, és viszályhoz vezetett. Az Úrral együtt azonban mindenki a jóért munkálkodik, az a legnagyobb az emberek között, aki szolgává lett értünk. A különbözőség – ez esetben az, hogy József álmokat látott – gazdagságot jelentett a testvérek számára, még akkor is, ha nem voltak tisztában a jelentőségével, sőt elutasították és el is adták az öccsüket miatta. József nem azért kapta a karizmáit, hogy megosztottságot keltsen, még kevésbé azért, hogy viszályt szítson. Éppen ellenkezőleg, Isten ajándéka volt számára azért, hogy mindenki javára éljen vele.
A Szent Kereszt
imádsága
