JÚLIUS 25., KEDD

 

Szent Jakab apostol, Zebedeus fiának emléknapja. Az apostolok közül ő szenvedett elsőként mártírhalált. Sírját Santiago de Compostelában tisztelik.

 

Mt 20,20–28. Jakab, Zebedeus fia

 

Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. ²¹Jézus megkérdezte: »Mit kívánsz?« Az így válaszolt: »Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.« ²²Jézus ezt válaszolta: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?« Azt felelték neki: »Tudunk!« ²³Ő erre azt mondta nekik: »A kelyhemből ugyan inni fogtok, de nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az azoké lesz, akiknek Atyám készítette.«
²⁴Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. ²⁵Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. ²⁶Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok, ²⁷és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. ²⁸Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«

 

 

Jézus a Galileai-tó partján találkozott Jakabbal, és meghívta, hogy testvérével, Jánossal együtt kövesse őt. Jakab azonnal meghallotta Jézus hívását, és követte őt. Ezzel vette kezdetét a „nagyobbik” Jakab (megkülönböztetendő a másik Jakabtól) tanítványi küldetése. A többiekhez hasonlóan ő sem értette meg mindig az Úr szeretetének az életére vonatkozó tervét, és akárcsak a többiek, ő is engedett a kísértésnek, hogy helyet és szerepet kérjen maga számára. Valójában tanítványnak lenni mindenekelőtt azt jelenti, hogy a Mestert hallgatjuk, nem pedig azt, hogy a saját helyünket keressük. A két fiú anyjának kérése, hogy gyermekei Jézus jobbján kapjanak helyet, nem volt ártatlan, de a többiek féltékeny reakciója sem váratott magára. Jézus türelmesen helyreigazította, és tovább tanította őket. Jakab pedig, aki talán nem is értette meg teljes egészében Jézus válaszát, nem hagyja el, hanem követi és hallgatja őt. Kész volt elfogadni a helyreigazítást is a Mestertől, amikor testvérével együtt túlzott buzgóságból az ég tüzét akarták lehívni, hogy elpusztítsák vele azokat a szamaritánusokat, akik nem akarták befogadni Jézust. A feltámadt Jézussal való találkozása és az, hogy a szívébe fogadta a Szentlelket, az evangélium tanújává tették egészen a vér tanúságig. A hagyomány szerint ő volt az első apostol, aki mártírhalált halt. Azon a napon Jakab ugyanabból a kehelyből ivott, amelyből annak idején Jézus. Élete a Mester életéhez vált hasonlóvá: odaadta másokért. Jakab a végsőkig engedelmeskedett, és így beteljesítette a küldetést, amelyet Jézus rábízott.

Imádság az apostolokkal