Kiv 11,10–12,14. A húsvét átmenet a szolgaságból a szabadságba
10Mózes és Áron végbe is vitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el földjéről Izrael fiait.
1Akkor
az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2»Ez a hónap legyen
nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. 3Szóljatok
Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a
tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! 4Ha
háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza
legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány
elfogyasztásához. 5A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen
szabály szerint kecskegidát is vehettek. 6Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a
hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak
egész sokasága! 7Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a
szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. 8A húsát pedig egyék
meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! 9Ne
egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve! A fejét a
lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek! 10Semmi se maradjon belőle
reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben! 11Így egyétek: derekatokat
övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és
sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez.
12Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden
elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok
Egyiptom minden istenén: én, az Úr. 13Ez a vér jel lesz számotokra a házakon,
amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér
benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. 14Legyen azért ez
a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről nemzedékre, mint az Úr Ünnepét,
örök szertartásként!
Az Úr tovább beszél Mózeshez és Áronhoz, hogy képesek legyenek bátran és erőteljesen szembeszállni a fáraóval, és megszabadítani Izrael népét a szolgaságtól. A nép megszabadulása a gonosz rabságából nem varázslat útján következik be. Folyamatosan munkálkodni kell bátor elkötelezettséggel azért, hogy elvágjuk azt a temérdek hálót, amelyek a kifordult, rossz logika csapdájában tartanak bennünket. Isten megígéri Mózesnek és Áronnak a húsvétot, vagyis az ő átvonulását, amellyel kezdetét veszi a szabadulás, az átmenet a szolgaságból a szabadságba, tehát a szeretet győzelme a bűn felett. Isten előírja a bárányvacsorát, azt a húsvétot, amelyet Jézus is ünnepel majd övéivel, az új családdal, az új kiválasztott néppel. Maga a bárány táplálék és védelem is lesz, mert a vérét rákenik azoknak a házaknak az ajtófélfáira és szemöldökfáira, amelyeket meg kell őrizni. Ezek az előírások az Úr Jézus, az igazi bárány húsvétjában nyerik el teljességüket, akit feláldoznak, hogy megnyíljunk a gonosz fölött aratott teljes győzelemre, a legnehezebb, mégis a leginkább nélkülözhetetlen átmenetre a halálból az életre. Jézus az a bá- rány, akire Keresztelő János rámutat. Ő az utolsó áldozat azért, hogy a szeretet egyszer és mindenkorra kiteljesedhessen. Isten előírja, hogyan kell eltölteni a húsvétot. Az utolsó vacsora több ábrázolásán látszanak például a botok az apostolok lábánál. Ez Isten kérésére utal, miszerint a derekunk legyen felövezve, legyen saru a lábunkon és bot a kezünkben. Így ábrázolják a tanítványt is, aki mindig készen áll, vagyis aki nem engedi, hogy a gonosz behálózza és foglyul ejtse. Ez a nap emlékezetes marad Isten népe számára, az Úr ünnepeként ülik meg.
A Szent Kereszt imádsága
