A betániai Mártára, Máriára és Lázárra
emlékezünk, akik Jézus barátai voltak.
Az AIDS-betegek emléknapján imádkozzunk
minden súlyos betegségben szenvedőért és a haldoklókért!
Jn 11,19–27. Márta, Mária és Lázár
19Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy
vigasztalják őket testvérük miatt. 20Márta, amint meghallotta,
hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. 21Márta
akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
testvérem. 22De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől,
Isten megadja neked.« 23Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel
fog támadni.« 24Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a
feltámadáskor, az utolsó napon.« 25Jézus azt mondta neki: »Én
vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni
fog, 26és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha.
Hiszed ezt?« 27Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem,
hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«
Az Egyház ma Mártára, Máriára és testvérükre, Lázárra emlékezik. Jézus barátai
ők, a nevükkel többször találkozhatunk az evangéliumokban. Azt is mondhatnánk, hogy
mivel befogadták Jézust a házukba, példát adnak számunkra is. János evangéliuma
egy drámai pillanatban mutatja meg ezt a családot: Lázár, aki súlyos beteg volt,
meghalt. Jézus elmegy hozzájuk tanítványaival együtt. Márta elé sietett, fogadta
őt, Mária viszont otthon maradt. „Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél
volna, nem halt volna meg testvérem.” Szemrehányásnak tűnhetnek ezek a szavak, pedig
a hitről tanúskodnak. Márta ugyanis tudja, hogy Jézus jelenléte az életet
jelenti. Lázár nővérének ezek a szavai elvezetnek minket sok beteghez, időshöz,
magányos emberhez, akik gyakran elszigetelődve élnek, és nem jutnak orvosi ellátáshoz.
Éppen Mártának ezek a szavai emlékeztetnek minket arra, hogy Jézus soha nincs távol
a szenvedő ember életétől. Ő, ahogy Lázár esetében is tette, közel lép a beteghez,
és minket is hív, hogy kövessük őt. Minden tanítványnak emberi érzéseket kell táplálnia
a szívében, melyek hozzásegítenek ahhoz, hogy szolidáris, testvéri, emberi társadalmat
építsünk fel. Ehhez szükség van a szív megtérésére, vagyis arra, hogy ugyanolyan
érzéseket tápláljunk magunkban, mint Jézus Lázár iránt. Barátja halála láttán Jézus
megrendül, és könnyekre fakad, s kéri, hogy vezessék el a sírjához. Mártának azt
mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni
fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Jézus kérdése
mindanynyiunkhoz szól, és meggyújtja a remény fényét. Márta pedig azt válaszolja:
„Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.” Tegyük
mi is magunkévá Márta hitvallását.
Előesti imádság
