Illés próféta emlékezete, aki elragadtatott az égbe, és Elizeusra hagyta köntösét.
Kiv 3,13–20. Isten nevének kinyilvánítása
13Mózes
azt felelte Istennek: »Íme, elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik:
Atyáitok Istene küldött engem hozzátok! Ha ők akkor azt kérdezik tőlem: ‘Mi az
ő neve?’ – mit mondjak nekik?« 14Isten erre azt mondta Mózesnek: »Én vagyok az,
‘Aki vagyok’.« Aztán azt mondta: »Ezt mondd Izrael fiainak: Az ‘Aki van’
küldött engem hozzátok!« 15Azután Isten azt mondta Mózesnek: »Ezt mondd Izrael
fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene
küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem
nemzedékről nemzedékre. 16Menj el, és gyűjtsd egybe Izrael véneit, és mondd
nekik: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene
megjelent nekem, és azt mondta: Íme, meglátogattalak benneteket, és láttam
mindazt, ami veletek Egyiptomban történt. 17Elhatároztam, hogy kivezetlek
titeket Egyiptom nyomorúságából a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a
periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.
18Ők hallgatni is fognak szavadra. Aztán menj be Izrael véneivel Egyiptom
királyához, és mondd neki: Találkoztunk az Úrral, a héberek Istenével. Most
elmegyünk háromnapi járásra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek!
19Ám én tudom, hogy Egyiptom királya nem fogja megengedni, hogy elmenjetek,
csak ha erős kéz kényszeríti. 20Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem
Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet közöttük véghezvinni szándékozom, azok
miatt aztán majd elbocsát titeket.
Mózes még hezitál, bizonytalan a rábízott feladatot illetően. Próbára teszi Istent azzal, hogy megkérdezi a nevét. Világos definíciót akar, olyan bizonyosságot, amelyben benne van a válasz a világ számtalan kérdésére. Isten nem utasítja őt vissza, még ha válasza talányos is. Mózes a következő választ kapja: „Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.” Mi a jelentése ennek a névnek? Nem kitérő, nehezen érthető válasz ez, és nem is elvont, elméleti definíció. Bizonyos értelemben Isten nem válaszol. Jobban mondva valódi válasza a népéhez való közelsége: „Én vagyok az, aki veled van, aki elkísér a szabadulás útján, aki veled lesz az ígéret földjén.” Isten neve szorosan kötődik a történelemhez, népéhez fűződő, személyes kapcsolatához. Isten nevét nem lehet elvont módon megismerni mint valami igazságot anélkül, hogy benne lenne az emberségünk, konkrét, látható élettapasztalatunk, mely oly erősen meghatároz minket. Úgy is mondhatjuk, Isten akkor nyilatkoztatja ki magát, amikor a történelemben kapcsolatba lép azokkal, akik befogadják; amikor közel lép az emberekhez, különösen a leggyengébbekhez. Ő az, aki velünk van, aki gondoskodik a népekről. Ábrahám, Izsák, Jákob Istene olyan Isten, aki azzal nyilatkoztatta ki magát, hogy irányította a benne hívő emberek életét, azokét, akik meghallgatták és követték őt. Istent nem lehet másképp megismerni, csak úgy, ha a mindennapok történései közepette bizalommal ráhagyatkozunk. Olyan Isten ő, aki megment a szolgaságtól, hogy a népe megszabaduljon minden gonosztól, és az ő életét élhesse.
Imádság az Egyházért
