JÚLIUS 12., SZERDA

 

Ter 41,55–57;42,5–7a.17–24a. Éhínség Egyiptomban

 

Az éhínség újra közel hozta egymáshoz a testvéreket, akiket megosztott a féltékenység, ahogyan az a tékozló fiúval is történt, aki akkor talált vissza önmagához és az apai házhoz, amikor a legnehezebb helyzetben volt, az éhhalál fenyegette. József bőségben él. Neki van kenyere, miközben az éhínség sokak életét megnehezíti, tönkreteszi. József nemcsak az egyiptomiaknak ad el gabonát, hanem mindenkinek, akit az éhínség sújt. A szolidaritás lelkülete nemcsak azt teszi lehetővé számára, hogy enyhítse az éhezők szenvedését, hanem azt is, hogy megtalálja a testvéreit, és újra felépítse velük a megszakadt kapcsolatokat. A felebarát iránti szeretet mindig segít abban, hogy újra fölfedezzük a testvériességet. József nem fedi föl magát azonnal a testvérei előtt. A kiengesztelődés nem egyszerű érzés, be kell hozzá járnunk egy belső utat, melynek során megváltozik a szívünk. József próbára teszi testvéreit. Ily módon segít nekik is, hogy újra átéljék a helyzetet, ami annyi szenvedést okozott neki, és amit ők is nehéz súlyként cipeltek szívük mélyén. József története emlékeztet Jézuséra, aki kiengeszteli egymással a testvéreket, és olyan kenyeret ad nekik, ami megmenti őket. Jézus segít a tanítványoknak, hogy megszabaduljon a szívük a bűn súlyától. Tudja, mi az, ami elnehezíti a szívet, és úgy segít nekünk ennek megértésében, hogy közben nem aláz meg, nem nyom agyon. Irgalmassága és bocsánata segítségével nem egyszerűen megszabadulunk a bűn súlyától, de segítséget kapunk ahhoz is, hogy megváltozzon a szívünk, és megteljen az ő szeretetével.

Imádság a szentekkel