Iz 55,10–11; Zsolt 64; Róm 8,18–23; Mt 13,1–23
A magvető példázata arra hív, hogy vizsgájuk meg, vajon a mi szívünk milyen földként fogadja az evangéliumot. Könnyen előfordul, hogy kövesnek mutatkozik. Leginkább olyankor van ez, amikor fogva tartanak bennünket saját önző szokásaink, melyek már annyira megszilárdultak, hogy a szívünk nem is köves talajnak, hanem egyenesen kitaposott útnak látszik. Máskor, bár befogadjuk az evangéliumot, hagyjuk, hogy a pillanatnyi aggodalmaink kerekedjenek fölül, akár a bogáncs a példabeszédben, ami megfojtja a frissen kikelt veteményt. Egy dolog számunkra is elengedhetetlen: hagynunk kell, hogy a magvető ellátogasson szívünk földjére, megforgassa a göröngyöket, eltávolítsa a köveket, kigyomlálja a tüskés növényeket, hogy az elvetett mag kicsírázhasson. Esti imánkban hálát adunk az aznapi mag- vetésért, vagyis Isten aznapi igéjéért. S a hűség, amellyel befogadjuk az ige- hirdetést, lehetővé teszi, hogy a mag kicsírázzon, és termést hozzon.Az első gyümölcs mindenképpen az, ha mi magunk is magvetőkké válunk, és továbbadjuk azt, amit kaptunk. A magban rejlő erő világosan ki- tűnik a példabeszédből, ahogyan a Szentírás más részeiből is. Izajásnál olvashatjuk a következőt: „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem.” Fontos, hogy sokan legyenek a magvetők, akik mindenhová elmennek a világban, és mindenféle talajba elszórják a magot, legyen az köves, kemény vagy nehezen megközelíthető. Az evangélista arra hív, hogy vessünk mindenhová. Ezekben a nehéz időkben arra van szükség, hogy minél többen érezzék felelősnek magukat azért, hogy kimenjenek, és hirdessék Isten szavát. Máté evangélista talán nem véletlenül hozza a magvető példázata után a konkolyról szóló példabeszédet. Ebben megjegyzi, hogy amikor a gazda „szolgái aludtak”, a konkolyhintők buzgón tevékenykedtek a földeken. A szentmise családias örömében az Úr nemcsak szavával táplál bennünket, hanem kenyérrel és az üdvösség kelyhével is, hogy elég erősek és bölcsek legyünk az evangélium hirdetéséhez.
Imádság az Úr napján
