November 13., hétfő

Ap.Csel 22,22-29. Pál, a római polgár 

Imádság a szegényekért 

²²Amíg ezeket elmondta, hallgatták őt, de ekkor hangosan kiáltozni kezdtek: »Veszítsd el az ilyen embert a földről, nem élhet tovább!« ²³Mivel egyre csak lármáztak, köntöseiket eldobálták, és port szórtak a levegőbe, ²⁴az ezredes megparancsolta, hogy vezessék be a várba, ostorozzák meg, vessék kínvallatás alá, mert meg akarta tudni, hogy miért kiabálnak úgy ellene.
²⁵Mikor azonban szíjakkal lekötötték, Pál megkérdezte a mellette álló századost: »Szabad nektek római polgárt megostorozni, mielőtt elítélték volna?« ²⁶A százados, aki ezt hallotta, odament az ezredeshez, és jelentést tett neki: »Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.« ²⁷Erre az ezredes odament hozzá, és azt mondta neki: »Mondd meg nekem, valóban római polgár vagy?« Ő azt felelte: »Igen.« ²⁸Az ezredes erre azt mondta: »Én sok pénzért jutottam ehhez a polgársághoz.« Mire Pál azt mondta: »Én pedig abban születtem.« ²⁹Erre nyomban félreálltak, akik kínvallatására készültek. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár létére megkötöztette őt.

Beszéde végén a tömeg hangos kiáltozásba kezdett ellene, halálát kívánták. Erőteljes tanúságtétele sem tudta meggyőzni a tömeget. Pált félbeszakítják, amikor arról beszél, hogy azt a feladatot kapta, hogy hirdesse az Evangéliumot a pogányok között. Kijelentése nem okozott botrányt, hiszen a zsidó vallásnak is voltak prozelitái, azaz olyan betérők, akik a pogány világból származtak. A megütközést az váltotta ki, hogy Pál a Törvény felülmúlásáról beszélt. A tömeg erőszakos módon válaszol, lármáznak, köntöseiket eldobálják, és port szórnak a levegőbe. Az ezredes – tudta nélkül utánozva azt, ahogy Pilátus viselkedett a helytartóságon Jézussal szemben, – azért, hogy megszabaduljon Páltól, megostoroztatja őt. Abban az időben bevett szokás volt az ostorozás a vallatás során. Ekkor Pál, hogy elkerülje a vallatást, kijelenti, hogy ő római polgár. Ezt a kijelentést hallva mindenki remegni kezdett, a katonák pedig megijedtek. Hiszen a római polgárt törvényes per nélkül nem szabadott megkötözni, még kevésbé megostorozni. Pálról kiderül, hogy nem csupán ízig-vérig zsidó, de római is a szó legteljesebb értelmében. Amíg az ezredes sok pénzt fizetett a polgárságért, Pál születésétől fogva római. Ekkor a katonák azonnal félreállnak, az ezredest pedig ijedtség fogja el, mert jogszerűtlenül járt el, amikor megkötöztetett egy római polgárt. Pálban talán még nem is tudatosodott, de ezzel biztosította előfeltételét annak, hogy Rómában, a birodalom fővárosában hirdethesse a keresztény hitet.  Az apostol rabként érkezik oda, de a lábán és kezén lévő láncok nem akadályozták meg abban, hogy tanúságot tegyen az Evangéliumról, egészen vére ontásáig. Az Evangélium és az Evangélium hirdetése drágább Pál számára, mint saját élete.

Imádság a szegényekért