ApCsel
25,13–27. Pál Agrippa király előtt
13Néhány nap múlva Agrippa király és Bereniké lejöttek Cézáreába, hogy Fesztuszt üdvözöljék. 14Mikor már több napja ott időztek, Fesztusz említést tett a királynak Pálról: »Félix itt hagyott egy fogoly férfit, 15akinek dolgában a zsidók főpapjai és vénei hozzám fordultak, amikor Jeruzsálemben voltam, és követelték az elítélését. 16Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetőséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a bűntettek alól tisztázza magát. 17Amikor ennek következtében minden késedelem nélkül idegyűltek, másnap az ítélőszékbe ültem, és elővezettettem azt a férfit. 18A vádlók előálltak, de nem hozakodtak elő semmi olyasmivel, amiből én gonoszat gyanítottam volna, 19csak holmi vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában, és valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál azt erősítgette, hogy él. 20Mivel pedig én nem igazodom el az efféle kérdésben, azt mondtam, hogy akar-e felmenni Jeruzsálembe, hogy ezek ott ítélkezzenek felette. 21Pál azonban fellebbezett, hogy a császár ítélkezzen fölötte, őrizetben tartottam, amíg el nem küldöm a császárhoz.« 22Erre Agrippa azt mondta Fesztusznak: »Magam szeretném meghallgatni ezt az embert.« »Holnap – válaszolta – majd meghallod.«
23A következő napon Agrippa és Bereniké nagy pompával eljöttek, és bementek a tárgyalóterembe az ezredesekkel és a város előkelő polgáraival. Fesztusz parancsára elővezették Pált. 24Ekkor Fesztusz így szólt: »Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, akik velünk itt jelen vagytok! Íme, látjátok őt, aki miatt a zsidók egész sokasága megkeresett engem Jeruzsálemben, követelőzve és lármázva, hogy nem szabad tovább élnie. 25Én azonban úgy találtam, hogy nem követett el semmit sem, ami miatt halált érdemelne. Mivel ő a császárhoz fellebbezett, úgy határoztam, hogy odaküldöm. Nincsen semmi, ami bizonyosat írhatnék róla uramnak. Ezért hoztam őt elétek, kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után tudjak mit írni. 27Mert nem látom ésszerűnek, hogy elküldjem a foglyot, és ne jelentsem az ellene emelt vádakat.«
Lukács evangélista ide iktatja be annak a
találkozásnak a történetét, amely Pál és II. Agrippa király, valamint nővére,
Berniké között zajlik le, amikor ez utóbbiak Cezáreába érkeznek Fesztuszt
meglátogatni. Fesztusz összefoglalja Agrippa számára Pál perét. A helytartó
éles ésszel rögtön megragadja a probléma lényegét: a vádlott, Pál, azt állítja,
hogy egy bizonyos Jézus, akit a zsidók halottnak hisznek, valójában él. Meg
kell hagyni, hogy valóban ez az apostol igehirdetésének lényege, amint ez
számos leveléből kiderül. Pál evangéliumának tartóoszlopa Jézus halála és
feltámadása. Ha hiszünk benne, hogy Jézus feltámadt a halálból, azt jelenti,
hogy legyőzte a gonoszt és annak legsúlyosabb következményét, a halált. Ezért
nevezik őt „Krisztus”-nak, Isten küldöttének és „Úr”-nak. Minden alkalommal,
amikor kimondjuk: „Urunk, Jézus Krisztus”, megvalljuk, hogy a názáreti Jézust
Isten küldte el erre a földre, és őt itt Úrrá tette, vagyis olyanná, aki
uralkodik a rossz és a halál felett. Ennek kijelentése teljesen új volt: Jézus
feltámadása által az emberek élete már nem zárul le a földi látóhatáron, hanem
megnyílik egy új, váratlan és elgondolhatatlanul szélesebb horizontra. Ez a
legnagyobb ajándék, amelyet Isten az emberiség számára adhatott. Ez annyira
igaz, hogy ezért nagyszombaton az egyház „szerencsés vétekként” énekel Ádám
vétkéről, amiért az lehetővé tette a Megváltó eljövetelét. Hogy továbbadja ezt
a reménységet, Jézus Krisztus evangéliumának lényegét, Pál mindenféle
nehézséggel és veszéllyel nézett szembe, most pedig egy hosszú per vár rá. Ott
találjuk őt az első olyan tanítványok között, akik az életüket adták azért,
hogy tanúságot tegyenek az Úr feltámadásáról. Sok más ember lépett a nyomukba
az évszázadok során. Az elmúlt évszázadban keresztények milliói fizettek az
életükkel a Gulagon és a koncentrációs táborokban ugyanezért a hitért. Mi pedig
az ő vérüknek köszönhetően ma talán nagyobb reménységgel tekinthetünk jövőnk
felé, hiszen az a szeretet, amely odáig megy, hogy életét adja, olyan szent
energia, amely továbbra is megtart minket.
Imádság a szentekkel
