ApCsel
21,17–26. Megérkezés Jeruzsálembe
17Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek szívesen fogadtak minket.
18Másnap Pál velünk együtt bement Jakabhoz, és a presbiterek is mindnyájan összegyűltek. 19Miután köszöntötte őket, részletesen elmondta, mit művelt Isten a pogányok között az ő szolgálata által. 20Azok pedig, miután meghallgatták, dicsőítették Istent, neki pedig azt mondták: »Nézd, testvér, sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők lettek, de azért mind féltékenyen tartják a törvényt. 21Rólad azonban azt hallották, hogy a Mózestől való elpártolásra tanítod azokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak. Azt mondod nekik, hogy nem kell sem a fiaikat körülmetéltetniük, sem a szokásokat követniük. 22Mi tehát a teendő? Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csődüljön, ha meghallják, hogy megjöttél. 23Tedd meg tehát azt, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat vettek magukra. 24Vedd őket magad mellé, szentelődj meg velük, fizess helyettük, hogy megnyiratkozzanak. Akkor mindenki tudni fogja, hogy nem igaz, amit rólad hallottak; ellenkezőleg, te is megtartod a törvényt, és aszerint élsz. 25Ami pedig azokat illeti, akik a pogányok közül lettek hívők, mi megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól.«
26Erre Pál maga mellé vette a férfiakat, másnap tisztulást végzett, velük együtt bement a templomba, és bejelentette, hogy a tisztulás napjai letelnek, amikor mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
Mikor Pál Jeruzsálembe ér, ünnepélyes fogadtatásban
részesítik. Másnap találkozik Jakabbal és a közösséggel, és elmeséli, milyen
sikerrel hirdette az evangéliumot különböző városokban. A szerző hangsúlyozza a
Pál és a jeruzsálemi közösség közötti teljes összhangot és egyetértést.
Mindenki számára öröm elmesélni, mily csodákat visz végbe az Úr a prédikáció
gyenge ereje által. Ebben az esetben az öröm még nagyobb és Pál teljes
támogatást kap apostoli küldetéséhez. Ám mindig vannak gonosz nyelvek, amelyek
a közösségen belül is konkolyt hintenek. Jeruzsálemben sok kereszténnyé lett
zsidó él, akiket a törvény iránti lelkesedés jellemez. Éppen ők azok, akik
jelentik, hogy Pál a Jézushoz megtérőket Mózes törvényeinek elhanyagolására
buzdítja. Természetesen nem ez jellemezte az apostolt, meglehet missziója
gyakran váltott ki ellenkezést. A jeruzsálemi közösség tudatában volt a Pált
fenyegető veszélynek a zsidó-keresztény sokaság részéről, ezért azt tanácsolják
az apostolnak, hogy végezzen nyilvános szertartást, mellyel igazolhatja hűségét
a törvényhez. Alkalomként az kínálkozik, hogy segítsen négy szegénynek, akik a
tisztulási szertartást szeretnék elvégezni. Pálnak el kell kísérnie őket a
templomba, és a rítus végén felajánlania a szertartás árát. Az apostol tehát a
templomba megy (Izrael udvarába), hogy elvégezze a hetedik napi tisztulási
szertartást, és kifizesse (valószínűleg az összegyűjtött pénzből) az adományt a
négy keresztény fogadalmának végeztével. Pál úgy gondolja, hogy így
eloszlathatja a vele szemben fennálló előítéleteket. Sajnos még ma is megesik,
hogy az előítéletek megzavarják, olykor egészen elmérgesítik a testvérek
életét.
Imádság a szentekkel
