November 9., csütörtök

A Keresztelő Szent János és Szent János apostol evangélista nevét viselő lateráni székesegyház felszentelésére emlékezünk. A római egyházért imádkozunk.

A „kristályéjszakára", a náci zsidóüldözés kezdetére emlékezünk.

János 4,5-25. Jézus a szamaritánusoknál

Imádság az egyházért 

⁵Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. ⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. ⁷Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!« ⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. ⁹A szamariai asszony erre azt mondta neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?« Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. ¹⁰Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.« ¹¹Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? ¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?« ¹³Jézus azt felelte: »Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, ¹⁴de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.« ¹⁵Erre az asszony így szólt: »Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!« ¹⁶Jézus ezt felelte neki: »Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!« ¹⁷Az asszony erre kijelentette: »Nincs férjem.« Jézus ezt válaszolta: »Jól mondtad: ‘Nincs férjem’. ¹⁸Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.« ¹⁹Az asszony ekkor így szólt: »Uram, látom, hogy próféta vagy. ²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.« ²¹Jézus azt felelte neki: »Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. ²²Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. ²³De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. ²⁴Az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.« ²⁵Az asszony erre megjegyezte: »Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.«

A lateráni Szent János-bazilika felszentelésének napját ugyan elsősorban Rómában ünneplik meg, mégis mindenki számára fontos. Ezért kapott helyet a római katolikus egyház liturgikus naptárában. Ma tehát lélekben mindannyian elzarándokolunk a római székesegyházba, összegyűlünk a Szentatya körül, hogy megerősítse bennünk az Úrba vetett közös hitünket. A lateráni bazilika és minden templom, minden imádkozó közösség egy katedrális, az ég a földön, hiszen itt égi szavakat lehet hallani, itt a magasból alá szálló erővel lehet eltelni, itt olyan étellel és itallal lehet táplálkozni, amely az égből száll alá, és örök életet ad. A Szent János-bazilikáról beszélünk, de valójában a Föld minden részén lévő katedrálisra és minden imádkozó közösségre gondolhatunk. Itt gyűlünk össze mi hívők, és átalakulunk, hogy az ég polgáraivá váljunk, vagyis Isten igazi templomává, olyan hellyé, ahol Ő szállást vesz. Senki nem szent magától, semmi nem szent önmagától. Egy hely, egy közösség akkor válik szentté, ha Isten lakik benne, aki szól, megbocsát és megment. Pál a korinthusi keresztényeknek ezt mondta: "Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az." (1Kor 3.16-17) Mi Isten temploma vagyunk. Így megérthetjük azokat a szavakat, amiket Jézus mondott a szamáriai asszonynak, s amelyek ma újra elhangzottak: „De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar." Lélekben és igazságban imádni az Atyát, azt jelenti, engedjük, hogy a szívünk megteljen az Úr kegyelmével, hogy Szava elárasszon bennünket, és lelki templom épüljön belőlünk. Milyen szomorú az, amikor elfelejtjük, hogy Isten igazi templomai vagyunk! De van kegyelem számunkra: a katedrálisaink, a templomaink, az imádságra összegyűlő közösség kegyelme. Amikor összegyűlünk az Isten szavának meghallgatására, akkor mindannyiunk feladata élő építőkövekként hozzájárulni az egyház igazi épületéhez, amely megmarad mindig, még az égben is. Igen, bárhol is vagyunk, minden alkalommal, amikor összegyűlünk az Úr nevében, az égi bazilikát építjük, az egyházat, a hívők közösségét. Nem lehetünk egymástól távoli kövek, magányra és értelmetlenségre ítéltetve, és nem lehetünk egy omladozó ház kimozdult kövei sem. Mi olyan kövek vagyunk, amiket az Úr szeretete gyűjtött össze. Lefaragta a kiálló részeket és egymáshoz illesztett minket az egyetlen cementtel, ami az Úr szeretete. Ma a lateráni bazilika ünnepe van. Valójában minden keresztény közösségnek az ünnepe van, akik ma is imádkoznak, hogy senki ne legyen többé egyedül, és elhagyatott, mint egy sivatagban elveszett kő vagy mint az, amit az önzés folyamának kiáradása sodort el. Mindannyian egy lelki építményhez kiválasztott, megmunkált, funkcionális kövek vagyunk, s ebből fakad a forrás a mi és a mások élete számára.

Imádság az egyházért