17Három nap múlva magához kérette a tekintélyesebb zsidókat. Amikor összejöttek, beszélt hozzájuk: „Testvérek! Semmit sem vétettem a nép vagy atyáink szokásai ellen, mégis megkötöztek Jeruzsálemben, és a rómaiak kezére adtak. 18Ezek kivizsgálták ügyemet, s szabadon akartak engedni, mert semmi okot nem találtak, amiért halálra ítéljenek. 19A zsidók azonban tiltakoztak, így kénytelen voltam a császárhoz föllebbezni, de nem azért, mintha népemet akarnám vádolni. 20Azért kérettelek ide, hogy lássalak benneteket, és szóljak hozzátok. Ezt a bilincset Izrael reménysége miatt rakták rám.” 21Azok kijelentették: „Sem levelet nem kaptunk felőled Júdeából, sem idevetődő testvér nem hozott hírt vagy mondott rosszat rólad. 22Tőled szeretnénk hallani, hogy milyen felfogást vallasz. Csak azt tudjuk erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál.”
Az Apostolok Cselekedetei elbeszélésének a végére
értünk. Pál Rómában van. Bizonyos értelemben a jeruzsálemi anyaközösség Pállal
és Péterrel átadja a római keresztény közösségnek a küldetést, hogy a föld
végső határáig hirdesse a kereszténység üzenetét. Róma a két apostol jelenléte
által az első lesz a keresztény egyházak között, amely – ahogy Szent Iréneusz
mondja – „előljár a szeretetben”. Az Apostolok Cselekedeteinek lezárása röviden
leírja az evangélium római átadását. Pál misszióját házi őrizetben, egy
magánházban kezdte, amelyet valószínűleg a római keresztény közösség talált
neki. Mivel élvezte a római hatóságok jóindulatát, meglátogathatták barátai,
meglehet, egy katona mindig őrizte őt. Pál azonnal magához hívatta a zsidó
közösség vezetőit (a „tekintélyesebbek zsidókat”). Ezzel akarta kimutatni
békéltető szándékát. Nem beszél a zsidók cselvetéseiről, sem a császárhoz
intézett fellebbezésének okairól. Meg akarja őket győzni arról, hogy mennyire
ragaszkodik Izrael népéhez, és elmagyarázza, hogy „Izrael reménységének” ügye
miatt van rabságban, vagyis a közös várakozás beteljesülése, a Szentírásban
szereplő isteni ígéretek megvalósulása miatt. A zsidó vezetők válasza két
szakaszban érkezik. Először biztosítják Pált afelől, hogy sem írásban, sem
szóban nem kaptak rá nézve neheztelő információkat. Azután meg nemhogy
ellenségesnek nem mutatkoznak tanításával szemben, hanem egyenesen nagy
türelemről tesznek tanúságot iránta, sőt még némi érdeklődést is mutatnak
tanítása iránt. Tudják, hogy prédikációja mindenhol ellenkezést vált ki, ezért
szeretnék személyesen meghallgatni. Az Apostolok Cselekedeteinek szerzője
egyértelműen hangsúlyozni akarja, hogy a birodalom fővárosában a keresztények
és zsidók közötti kapcsolat korántsem olyan feszült, mint más városokban, ahol
az apostol korábban megfordult. Az evangélista ebben a helyzetben nemcsak tudósítani
akar az eseményekről, hanem érzékeltetni szeretné azok jelképes értelmét is.
Imádság a szentekkel
