November 27., hétfő

Apcsel 28, 1-10. Pál partot ér Máltán


 
1Megmenekülésünk után tudtuk meg, hogy a szigetet Máltának hívják. 2A barbárok nem csekély emberséget tanúsítottak irántunk: tüzeket raktak, és gondoskodtak mindannyiunkról a ránk szakadt esőben és hidegben. 3Amikor azonban Pál összeszedett egy csomó rőzsét és rárakta a tűzre, egy vipera mászott elő a melegtől, és rávetette magát a kezére. 4A barbárok meglátták a kezén lógó állatot, és azt mondogatták egymásnak: »Ez az ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerből, de a bosszú nem hagyja életben.« 5De ő lerázta a kígyót a tűzbe, és nem lett semmi baja. 6Pedig azok azt hitték, hogy felpuffad, nyomban lerogy és meghal. Vártak is erre jó ideig, s amikor látták, hogy semmi baj sem érte, mást gondoltak: azt mondták, hogy isten.
7Azon a vidéken a sziget Publiusz nevű főemberének voltak birtokai. Ez befogadott minket, és három napig jól tartott bennünket. 8Publiusz apja éppen akkor lázban és vérhasban gyötrődve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, aztán rátette a kezét, és meggyógyította. 9Ez után az eset után a szigetről minden beteg eljött hozzá, és mind meggyógyult. 10Ezek nagy tisztelettel vettek körül minket, s amikor hajóra szálltunk, elhalmoztak bennünket a szükséges dolgokkal. 
 

Megmenekülvén a hajótöréstől Pál ismételten megtapasztalja Isten védelmét. Az Úr azt mondta neki: „Megmentelek téged!” A máltaiak nagyon vendégszeretően bántak a hajótöröttekkel, nem ijedtek meg tőlük, mint ahogy ma azt gyakran teszik az emberek a partot érő menekültekkel: gyanakodva néznek rájuk és sokszor kitoloncolják őket. A máltaiak, akiket barbároknak neveztek, különleges emberséggel fogadták be ezeket a hajótörötteket, tüzet gyújtottak nekik, hogy megmeneküljenek. Ez történet különös erővel bír korunkban, ami sajnos drámai események szemtanúja. Rengetegen ember fullad a tengerbe de még többen szemlélik ezeket az eseményeket rideg szemekkel, pedig nekik kellene megérteniük azoknak a tragédiáját, akik arra kényszerülnek, hogy egy jobb élet reményében elhagyják otthonaikat, családjukat. A máltaiak viselkedése egészen más volt. Nagyon megdöbbentek, amikor azt látták, hogy Pál annak ellenére sértetlen maradt, hogy fagyűjtés közben megmarta a kígyó. Jézus, amikor elküldte a tanítványokat, hogy minden teremtménynek hirdessék az evangéliumot, ezt mondta: „Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Mk 16, 17-18) És pontosan úgy történt, ahogy Jézus mondta. Pál nem csak hogy megmenekült a gonosztól, hanem ő maga is sok beteget meggyógyított Máltán. Mint befogadott hajótörött így bőségesen viszonozta a máltaiak vendégszeretetét. A befogadás az írásokban egy folyamatos tanúságtétel és az Úr által mindig viszonzásra talál.
Imádság a szegényekért