November 7., kedd

Apostolok Cselekedetei 21,1-16. Pál visszatér Jeruzsálembe 

Imádság az Úr anyjával, Máriával 

¹Miután elváltunk tőlük, kifutottunk a tengerre, és egyenes irányban haladva Kószba értünk, másnap meg Roduszba és onnét Patarába. ²Találtunk egy Föníciába menő hajót, átszálltunk rá, és továbbhajóztunk. ³Láttuk Ciprust, de bal felől elkerültük, hogy Szíriába hajózzunk. Tíruszban értünk kikötőbe, itt kellett a hajónak a rakományát kitennie. ⁴Megkerestük a tanítványokat, és egy hétig náluk maradtunk. Ezek a Szentlélek sugallatára azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. ⁵Amikor ezeknek a napoknak az elmúltával útnak indultunk, mind elkísértek minket feleségestül és gyerekestül egészen a város határáig. A tengerparton letérdeltünk és imádkoztunk. ⁶Majd búcsút vettünk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők meg hazatértek. ⁷Hajóutunk végén Tíruszból Ptolemaiszba mentünk, üdvözöltük a testvéreket, és egy napig ott maradtunk náluk. ⁸Másnap folytattuk utunkat, és Cezáreába értünk. Itt betértünk Fülöp evangélistának, a hét közül az egyik diakónusnak a házába, és nála szálltunk meg. ⁹Fülöpnek volt négy prófétáló tehetséggel megáldott lánya, akik szüzek voltak. ¹⁰Már eltöltöttünk nála néhány napot, amikor Júdeából egy Agábusz nevű próféta érkezett. ¹¹Odajött, elvette Pál övét, és összekötözte vele kezét, lábát, s így szólt: „Ezt üzeni a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik majd meg Jeruzsálemben és kiszolgáltatják a pogányoknak.” ¹²Ezt hallva arra kértük mi is, az odavalók is, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. ¹³De Pál így válaszolt: „Miért sírtok és miért okoztok szomorúságot szívemnek? Készen vagyok rá, hogy Jeruzsálemben nemcsak a bilincseket, hanem a halált is elszenvedjem Urunk, Jézus ügyéért.” ¹⁴Minthogy nem tudtuk lebeszélni, belenyugodtunk. „Teljesedjen az Úr akarata!” – mondtuk. ¹⁵Néhány nap múlva nekikészülődtünk, és fölmentünk Jeruzsálembe. ¹⁶Velünk tartott egypár cezáreai tanítvány is, ezek elvezettek minket egy régi ciprusi tanítványhoz, Mnázonhoz, hogy nála szálljunk meg.

Pál visszatér Jeruzsálembe. A szerző újra többes szám első személyben beszéli el az elválást az efezusi presbiterektől, majd útra kel Jeruzsálem felé. Innen indultak az evangélium első lépései, és ide akart visszatérni Pál, mielőtt legvégső, Róma felé vezető útjába belekezdett volna. Jeruzsálem Izrael szíve volt, a római birodalom perifériáján. Mégis ez volt az a város, ahol először hirdették az evangéliumot, és ahol az első keresztény közösség gyökeret vert. Pál sok más környező városban hirdette az evangéliumot, és most Jeruzsálembe megy, hogy megvédje Isten csodálatos műveit, melyeket a pogányok közti missziója során vitt véghez. Az utazás során több keresztény közösséggel is találkozik, ezzel is megmutatva a keresztény testvériség értékét, amely jóval meghaladja saját, szűk csoportja határait. Sokatmondóak azok az aggodalmak, melyeket az apostol az utazásával kapcsolatban fogalmaztak meg, amely bizonyára nem volt egyszerű vállalkozás. Cezáreában Fülöppel, a „hét” diakónus egyikével, István társával találkozik. Nem nehéz elképzelni, együtt felidézték az első keresztény vértanú emlékét, akit mindketten ismertek, meglehet, akkor még más-más oldalon állva. Éppen akkor egy Agábusz nevű próféta Pálhoz lép, és megjövendöli neki a nehézségeket, amelyekkel Jeruzsálemben találkozni fog. E szavak hallatán minden jelenlévő azon van, hogy lebeszélje az útról. Ám Pál nem hátrál meg. Az Apostolok Cselekedeteinek szerzője, Lukács, nem véletlenül írja le úgy ezt az utat, mintha egyre inkább Jézus Jeruzsálem felé vezető útjára hasonlítana: háromszor jövendölik meg az apostolnak a fájdalmas sorsot, mely a szent városban vár rá. Az apostol - akárcsak Jézus - háromszor utasítja el a tanítványok ellenkezését, akik szeretnék lebeszélni elhatározásáról, kitartott döntése mellett, és folytatta útját Jeruzsélembe. Tudta, hogy a tanítvány sem kevesebb Mesterénél.

Imádság az Úr anyjával, Máriával