November 6., hétfő

A Trasteverei Szűz Mária-bazilikában imádság a betegekért.

Apostolok Cselekedetei 20,33-38. Nagyobb boldogság adni, mint kapni. 

Imádság a betegekért 

³³Senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam. ³⁴Jól tudjátok, hogy amire magamnak és társaimnak szükségünk volt, a kezem munkájával szereztem meg. ³⁵Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” ³⁶Szavai befejeztével letérdelt, és imádkozott velük. ³⁷Nagy sírásban törtek ki mindnyájan, Pál nyakába borultak és összecsókolták. ³⁸Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy nem látják többé viszont. Aztán kikísérték a hajóhoz. 

 

Pál az efezusi presbitereknek mondott beszéde végén emlékezteti őket a szegényekhez fűződő személyes kapcsolatára, akiknek a maga keze munkájával segített. Nemcsak hogy nem kívánt semmiféle gazdagságot, de saját magát tartotta el kétkezi munkával. És megmutatta, hogy így lehet segíteni azokon is, akik szegénységben élnek. Az apostol számára a keresztények elsőrendű kötelessége a „gyengéknek támaszukra lenni”. Ez az első alkalom, ahol az újszövetségi Szentírás a „gyenge” szót használja (asténos, azaz erőtlen, hatástalan) a szegényekre. Mondhatnánk, hogy Lukács ebbe a szóba sűríti a könyörületességről szóló egész tanítását. „Támaszul lenni” pedig annyi, mint gondot viselni rájuk, azaz személyes felelősséget érezni a leggyengébbek iránt. Nagy Szent Vazul az Apostolok Cselekedeteinek ezt a helyét Máténak az utolsó ítéletről szóló leírásával összehasonlítva kommentálja. Lukács itt Jézus egyik csodálatos mondását idézi, mellyel Pál összegzi a hívők életét: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Pál a görög makáríon (boldog) szót használva ezt a mondatot az evangéliumi nyolc boldogsághoz kapcsolja. A szó szerinti fordítás így szól: „Az boldog, aki ad, nem az, aki kap.” Ezt a mondatot egy másik evangéliumi idézethez is kapcsolhatjuk: „Adjatok, és akkor ti is kaptok.” (Lk 6,28) A Didakhé is ezt a tanítást ismétli meg: „Adj mindenkinek, aki kér, és ne várj érte viszonzást. Az Atya valóban azt akarja, hogy adományai mindenkihez eljussanak. Boldog, aki ad, mondja a mondás, mert csak az az ember feddhetetlen.” Aki másnak ad, mindig biztos lehet benne, hogy jót cselekszik és ezáltal Istent szolgálja. Ezzel szemben a Didakhé hozzáteszi: „Jaj annak, aki kap! Ha szükség miatt fogadja el, az nem baj, de ha nincs szükségben, bűnhődni fog szándékáért és azért is, amit kapott.” Felszólítás ez arra, hogy figyeljünk oda azokra, akik szükséget szenvednek, mert a felesleg őket illeti. Ezt a tanítást az egyházatyák majd gazdagon kifejtik. Jézus mondatát megismételve az apostol ismét rávilágított az evangélium lényegére: Isten kivételes szeretetére a szegények iránt. Pál ennek következményéről beszél a tanítványoknak. Az ad több örömöt, ha adunk, nem az, ha kapunk. És mindenki tanúsíthatja ezt, aki életéből akár egy kis részt is odaad a gyengék megsegítésére.

Imádság a betegekért