November 4., szombat

Borromeo Szent Károly, milánói püspök emléknapja (†1584)

Apcsel 20, 29-32 „Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket.”

Előesti imádság 

²⁹Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat. ³⁰Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat. ³¹Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket.³²Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára.

Pál az idősek üdvözlésénél említést tesz hittérítő munkájáról, az Efezusban töltött három év munkásságáról. A hozzájuk intézett szavaknak tanúságtevő ereje van. Meghatottan hallgatják azokat. Az apostol papi tevékenységét utánozni is tudják. Pál tudja, hogy elbúcsúzása után viták támadnak majd a közösség életében. Éberségre bíztatja őket ezért, ahogy ő maga is szüntelenül gyakorolta. „Három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket.” (31. v) – írja. Szenvedéllyel teli szavak, megmutatják , hogy Pál mekkora szeretettel fordul az Efezusiakhoz. Pál tudja, hogy a keresztények élete, az elöljárókat is beleértve, nem egyszerűen az egyén jóakaratán múlik. Az Úr az aki erőt és bölcsességet ad, hogy beteljesülhessen a keresztény élet. Ezért az apostol ezt mondja nekik: “Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket.” Figyelmet érdemlő, hogy az apostol nem Isten szavát ajánlja a lelkipásztoroknak, hanem lelkipásztorokat rendel Isten szavához. Talán paradoxonnak tünhet a kijelentés. Valóban a híveket rendelni Isten szavához, azt jelenti, hogy a hívek a hitüket, reményüket az Úr szavába vetik, nem saját magukba, gondolataikba, vagy más személyekbe, dolgokba. Mi az Úr hiteles szolgái mindennap meg kell nyissuk szívünket az Úr szava iránt (Iz 50, 5), mindennap – visszakozás nélkül - hagyjuk hogy az Úr megnyissa fülünket (Iz 50,5); mindennap készítsünk helyet az Úr szavának, hogy bennünk lakhasson. (Jn 15,7) Az Igét mielőtt befogadnánk és továbbadnánk, őrizzen, védelmezzen és áldjon minket, ahogy mondjuk a Szentmisében az Evangélium felolvasása után. Az Igét Jézus tanítványai csak úgy tudják továbbadni, ha előbb erőt merítenek az Úr szavából. Az Evangélium az Egyház, de a mi életünknek is középpontja. Az Egyház az Evangélium nélkül sehol se lenne; és mi se tudnánk semmit se mondani az Evangélium hiányában; a szent dolgokkal való törődésünk sehová se vezetne az Evangélium nélkül. Az Ige, maga az Úr. Jézus mondja: “Nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5), ezért Isten Szavával való termékeny töltekezés hiányában életünk értelmét veszítené.

Előesti imádság