November 21., kedd

A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban – emléknap. Ez a jeruzsálemi eredetű és Keleten is megtartott ünnep egyszerre emlékezik a régi templomra és arra, hogy Mária felajánlotta életét az Úrnak.

Mk 3,31-35. Jézus valódi családja

Imádság Urunk édesanyjával, Máriával 

³¹Amikor anyja és rokonai odaértek, kint maradtak, beküldtek érte és hívatták. ³²Sokan ültek körülötte, szóltak neki: „Anyád és testvéreid kint vannak, és keresnek.” ³³Így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” ³⁴Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, s csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim! ³⁵Aki teljesíti az Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám.”

A mai ünnep a jeruzsálemi templom mellett felépült Santa Maria Nuova-templom 453-as felszenteléséhez kötődik. Mária, a „Theotokosz” (Isten Anyja), az igazi templom, az egyetlen, Istennek örömet okozó áldozat felajánlásának helye. Ez az emléknap a Jakab apokrif protoevangéliumából származó hagyományt szentesíti, amely szerint az ifjú Máriát Istennek szentelik. Ez a kegyes hagyomány arra hívja fel a figyelmünket, hogy sürgősen Isten elé vigyük azt a sok-sok mai tinédzsert, akiket sokszor nemcsak a szép dolgoktól, hanem magától az élettől is megfosztanak. Mindent meg kell tennünk, hogy megvédjük a kicsinyeket, mert ha megmentjük őket attól a társadalomtól, mely az önzés és a hiúság iskolájában nevelné fel őket, az evangélium iskolájában nevelkedhetnek. A Márk evangéliumából vett jelenet felhívja a figyelmünket arra, hogy sürgősen térjünk be Jézus iskolájába. Ebben a jelenetben látszólag keményen bánik Jézus édesanyjával. Valójában azonban azt az utat mutatja meg, amelyen Mária kezdettől fogva járt. Az elbeszélés szerint Jézus egy házban tartózkodik, és sokan gyűlnek köréje, hogy meghallgassák. Amikor anyja és rokonai odaértek, hívatták őt. A rokonok „kint maradtak” – írja az evangélista, és ezzel nem csak térbeli helyzetükre utal. Csak azok az ő igazi családja – mondja Jézus –, akik „bent vannak”, és a szavait hallgatják. A keresztény közösség mindig az Isten szavának meghallgatásából születik, és ennek a Szónak a hallgatásából él. És mindannyiunknak résen kell lennünk, hogy ne essünk abba a kísértésbe, hogy Jézus „rokonainak” tartsuk magunkat, vagyis hogy úgy gondoljuk, nincs már szükségünk arra, hogy köréje gyűljünk, és hallgassuk őt. Mintha „természetes” és magától értetődő lenne az, hogy hozzá tartozunk. Az üdvösséghez tehát nem elegendő a keresztények csoportjához tartozni. Mindennap be kell lépnünk a közösségen „belülre”, hogy meghallgassuk az evangéliumot, amit az egyház közvetít számunkra. Nem lehetünk egyszer s mindenkorra tanítványok! Mindennap hallgatnunk kell az evangéliumot, és be kell fogadnunk a szívünkbe. A templomba elvitt Mária példája értékes útmutatás minden keresztény közösség számára arról, hogy az egység és a szeretet iskolájává kell lennie. Döntő fontosságú a keresztény családok számára is, hogy elköteleződjenek a hit átadása mellett, a gyermekeik kiskoruktól kezdve, „bölcsességben, korban és kedvességben” nőjenek fel, ahogy Jézus.

Imádság az Úr anyjával, Máriával