Január 18., csütörtök

Kezdődik az imahét a keresztények egységéért. Emlékezzünk különösen a katolikus egyházra.

Márk 3,7-12. A tömeg Jézust keresi

Imádság az egyházért 

 ⁷Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából, ⁸Jeruzsálemből, Idúmeából. Sőt a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. ⁹Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szorongassák őt. ¹⁰Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. ¹¹A tisztátalan lelkek pedig, amikor meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: ¹²»Te vagy az Isten Fia.« Ő azonban keményen rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét. 

 

Jézus a farizeusok ellenségessége láttán elhagyja Kafarnaumot, a zsinagógát, hogy elmenjen a tömeghez, aki hallgatni szeretné szavát. Bármely városba, bármely vidékre megy, Jézust mindig tömeg veszi körül, köréje sereglenek az emberek. Sokan jönnek, minden vidékről, ahogyan ez a szakasz is mondja. Tolakodóak, mint minden tömeg, ahogyan a mai, sokszor rossz irányba sodródó tömegek is. Kézzelfogható módon van szükségük valakire, aki megérti és megsegíti őket. Ezért egyre jobban nyomulnak előre: közel akarnak kerülni hozzá, meg akarják érinteni, minden fájdalmukat, minden reményüket rá akarják zúdítani erre a jóságos emberre. Hiszen ki máshoz mehettek volna, aki nem utasítja vissza őket? Jól tudják, hogy Jézusban egy jóságos és együttérző embert találnak, aki nem fogja elutasítani őket. Az, hogy Jézus ilyen könnyen elérhető, nem akadályozza meg abban, hogy szolgálatát végbevigye. Úgy dönt, hogy bárkába száll, hogy egy kicsit távolabbra kerüljön tőlük és láthasson mindenkit. Aztán pedig újra beszélni kezd a tömeghez. Megdöbbentő ereje van ennek a jelenetnek. A bárka új szószékké válik Jézus számára. Nem nehéz meglátni benne az egyház képét. Komolyan fel kell tennünk magunknak a kérdést: hol tudják a mai, az akkorinál még nagyobb tömegek „megérinteni” Jézust? A sok szükséget szenvedő ember ki előtt teheti le fájdalmait és reményeit, aki meggyógyítja, megvigasztalja? Mai keresztény közösségeinknek nem olyanoknak kellene-e lenniük, mint Jézus teste, amelyet a szegények és a gyengék elérhetnek, megérinthetnek? Oly nagy szüksége van a világnak egy ilyen egyházra! Ma még inkább, mint tegnap. Úgy tűnik, egyre magasabbak azok a falak, amelyeket a jólétben élő emberek és nemzetek emelnek azért, hogy a szegény tömegek, különösen a világ déli részéről érkező tömegek nehogy átlépjék határaikat. Pedig itt egyáltalán nem fenyeget invázió. Ezeket a falakat azok a „gonosz lelkek” akarják felépíttetni, amelyekről az evangélista beszél, amelyek meg akarják akadályozni, hogy Jézus szava eljusson hallgatóinak szívéhez. Az evangélium megmutatja nekünk, hogy Jézus ereje mennyivel nagyobb ezeknek a lelkeknek az erejénél. Az Úr ugyanezt az erőt adja tanítványainak is, hogy bárhol a világban betölthessék küldetését és szabadulást hozzanak.

Imádság az egyházért