Január 4., csütörtök

Jn 1,35-42. Jézus első tanítványai

Karácsonyi imádság 

 

³⁵Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. ³⁶Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: »Íme, az Isten Báránya.« ³⁷A két tanítvány hallotta szavait, és követték Jézust. ³⁸Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: »Mit kerestek?« Azt felelték neki: »Rabbi – ami Mestert jelent –, hol laksz?« ³⁹Ő azt mondta nekik: »Gyertek és meglátjátok.« Elmentek tehát, és meglátták, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt.
⁴⁰A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. ⁴¹Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: »Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!« ⁴²És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: »Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.« Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla). 

 

A most olvasott szakasz a Keresztelő két tanítványának megtérését beszéli el. Természetes, hogy a Keresztelő szavai, melyekkel a Messiásra mutatott, szíven ütötték követőit. S valóban, azok elhagyták addigi tanítójukat és az ifjú názáreti próféta nyomába szegődtek. Minden hívő ember számára példaértékű, ami velük történt. Amikor megnyitjuk szívünket az evangélium hirdetése előtt, számunkra is azzá válik. A keresztény élet kezdetén mindig elhangzik egy szó, amely megérinti az ember szívét, eltávolítja megszokásai, bizonyosságai, akár még vallásos meggyőződései világától is. A belső út kezdete ez, amely az Isten által kinyilatkoztatott szeretet misztériumának megismerése felé vezet. Keresztelő János két követője Jézus nyomába szegődik. Kis idő múlva Jézus hátrafordul és megkérdezi tőlük: „Mit akartok?”. Ezek az első szavak, amelyeket Jézus kimond a negyedik evangéliumban. És ez az első kérdés, amely megszólít mindenkit, aki meg akarja ismerni az evangéliumot: „Mit keresel?”; „Mire vársz?” A két tanítványt meglepi a kérdés, és egy másik kérdéssel válaszolnak: „Rabbi, hol lakol?”. Jézus így felel: „Gyertek, nézzétek meg”. Tömör, lakonikus párbeszéd, amelyet két ige ural: egy meghívás és egy ígéret. Jézus nem késlekedik a magyarázattal. Az általa javasolt út nem kíván hosszadalmas és bonyolult hittani magyarázatot. A megtapasztalást ajánlja fel és választást kínál fel: „gyertek, nézzétek meg”. S ők ketten „elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott”. Jézus házába menni annyit jelentett, mint társául szegődni, közösségre lépni vele, befogadni a világról alkotott álmát. Ez a találkozás örökre megváltoztatta kettőjük életét. A két tanítvány András és János volt. És valahányan csak követték példájukat, azt tapasztalták, hogy megváltozott az életük. Ez történt Simonnal, András testvérével is. Amikor Jézussal találkozott, új neve lett: Péter. Új hivatást kapott, hogy „kőszikla” legyen testvérei számára. Így van ez minden hívő emberrel, hisz mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy „élő kövekké” váljunk egy új épületben, az egyházban. 

 

Karácsonyi imádság