1Nemsokára
átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. 2Amint
kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok
közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt 3és
sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni.
4Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította
a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt
megfékezni. 5Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a
hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát.
6Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult
előtte, 7és nagy hangon kiáltotta: »Mi közöm hozzád,
Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne
gyötörj engem!« 8Ő ugyanis azt mondta neki:
»Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!« 9Ekkor
megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így válaszolt neki: »Légió
a nevem, mert sokan vagyunk.« 10És könyörögve kérte
őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről.
11Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. 12Az ördögök azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.« 13Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. 14Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. 15Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. 16A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. 17Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. 18Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. 19De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!« 20Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.
11Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. 12Az ördögök azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.« 13Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. 14Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. 15Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. 16A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. 17Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. 18Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. 19De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!« 20Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.
A
tanítványok bárkája nehéz átkelés után elérte a túlsó
partot. Jézus és tanítványai most pogány vidéken járnak. Jézus
most először lépi át annak a vidéknek a határát, ahol eddig
járt. A mi életünkben sok határvonal van, a nacionalizmus
határai, etnikai határok - az evangélium viszont egyetemességről
beszél. Jézus számára, bár az általa bejárt világ kicsi,
nincsenek határok. Valójában a határok nem annyira rajtunk kívül,
mint inkább a saját gondolatainkban léteznek. Mi döntjük el, hol
emelünk korlátot magunk és mások, egyik és a másik rész, vagy
egyik és a másik nép között. Elsősorban tehát magunkban kell
eltörölni a határokat. Jézus kezdettől fogva ezt tárja
tanítványai elé. A megszállott, aki Jézus elé jön, azoknak a
távolságoknak a jelképe, amelyek az emberek közt jönnek létre,
s amelyek elválasztják őket egymástól. Ez az ember, akit
rabszolgaságba hajtott a tisztátalan lelkek légiója, kénytelen a
sírboltok közt élni, elkülönítve a város többi lakójától.
Az a magány ez, amelybe mi magunk is zuhanunk, valahányszor a
megosztottság falait felhúzzuk. Nem véletlen, hogy az ógörög
„ördög” szó jelentése: „megosztottság”. A gonosz
megoszt, elválaszt, távolságokat teremt, lerombolja a hidakat,
falakat emel, azt akarja, hogy mindenki magáért éljen, hogy saját,
külön kis egyéni teret rekesszen le magának, amely elkülönül a
többiekétől. Emiatt a mi világunk individualista kultúrája épp
az ellenkezője annak a népnek, amelyet Jézus az egységre akart
elvezetni. Jézus kiszáll a bárkából, s a partra lépve
megszabadítja ezt az ember a tisztátalan lelkek légiójától -
mondhatnánk úgy is, az individualista kultúrától -, amely
magányra kényszerítette és gyötörte őt. Az őt megszálló
„tisztátalan lelkek” figyelemre méltóan nagy száma jelenti
azt a sokrétű rabszolgaságot is, amelyet korunk
városainak lakói szenvednek el, és a gonosz erejét is, amelytől
nehéz egyedül megszabadulni. A gerazai megszállott,
akit Jézus kivételével mindenki megvetett és távol tartott
magától, megszabadul a gonosz lelkek rabszolgaságából, amelyek a
tengerbe vesznek. S bár nem tartozik a Jézust követő tanítványok
csoportjához, szabadulása után ez az ember mégis csodálatos
feladatot kap: hogy hirdesse az evangéliumot és Isten
irgalmasságát.
Imádság
a szegényekért
